29. Rész/ Idegbeteg állat!

2012. máj. 11. 17:24 - írta Unnieee

Sziasztok! Elnézést a késői részért,nem is állítom,hogy olyan iszonyat jó lett,de ígérem mostantól minden tekintetben jobban fogok igyekezni.Jó olvasást!
Unnieee

A tábortüzes sztorim után, mindenki felhagyott a rémtörténetekkel. Nem úgy láttam, mintha Noén kívül bárkit is halálosan megrémisztett volna, inkább csak elszörnyedtek. Undorodtak a tudattól,hogy ez megtörtént valakivel. Én is gyűlöltem. De akartam, hogy tudják, még ha kicsit át is alakítottam. Akartam, hogy tudják, hogy mielőtt valami baromságot csinálnak, gondoljanak a következményekre, hogy egy pillanat alatt elveszíthetnek mindent. Meg, ha az a srác nem is halt meg. Nyilvánvaló, hogy az életét, és a barátai életkedvét soha semmi nem adhatja vissza. Mindenki csendben ült a tábortűz körül, világfájdalmas arccal.

-Srácok, nem azért mondtam, amit mondtam, hogy megijesszelek titeket,hanem,hogy tudjátok,hogy nagyon kell vigyáznotok magatokra,és,hogy nagyon fontosak vagytok nekem.
-Szerintem mindenki tudja. Én… egyszerűen csak nem értem. – mondta Jane.
-Mit nem értesz?
-Hogy miért teszi ezt, saját magával valaki! Hogy miért kellett ezt megtennie. Még,ha nem is gondolt rá akkor, vagy részeg volt ilyet akkor sem lehet! Aki meg ezt kitalálta, nem csodálom, hogy öngyilkos lett…- mondta. Az arca és a hangja egyszerre iszonyú sok érzést tükrözött. Fájdalmat, dühöt, szomorúságot és szenvedést. Mindenki elhallgatott,én pedig Kazuo-ra néztem, egy olyan „most már érted mire gondoltam akkor??”- nézéssel. Egy apró bólintással válaszolt, majd egy halvány, mégis megbánással teli mosoly kíséretében átkarolta Jane vállát.

- Hogy várhatod el,hogy valaki gondolkodjon,ha egyszer részeg?- kérdezte gúnyos hangon Rita Janetől, mire Will egy fintorral reagált.
- Talán nem kellett volna vonaton piálni és baromkodni, neked meg nem kéne ilyen hangnemben beszélni! - rivallt rá Kazuo. Ezt látva elmosolyodtam. Most már biztos, hogy megértette. Jane hozzá való. Bennem is csak most tudatosult.
- Hogy merészelsz így beszélni vele?! –üvöltött Robin Kazuo-ra. Egy pillanatra mindenkiben megfagyott a vér. Mi történt Robinnal? Régen olyan más volt, most meg üvöltözik a baráti körének egyik tagjának a szerelmével?
- Kazu, hagyd. Nem ér ennyit…- súgta oda Jane.
- Mi nem ér mennyit? – kérdezte emelt hangon Robin .Kazuo éppen megszólalt volna, Jane védelmében, de Jane megfogta a karját és magához szorította majd halkan és nyugodtan beszélni kezdett:

- Fölösleges így színészkedned Robin. Tudom, hogy azt hiszed, hogy szándékosan akarta Kazuo megbántani Ritát, de azt is be kell látnod, hogy az sem volt túl jóindulatú amit Rita mondott nekem.
- Mit okoskodsz már megint? Mikor lettél ilyen? Régen más voltál…-mondta Robin elcsukló hangon.
- Az,hogy nyugodtabb lett nem jelenti azt,hogy megváltozott! Te kezdtél el üvöltözni minden ok nélkül! –üvöltöttem most már én is.
-He??? – üvöltött vissza Robin.

-Állítsd le magad! – mondta egyszerre Noé és Will. Robin feje már majdnem szétrobbant az idegtől. Megfordult, odébb ment majd felrúgott egy szemetest. Kazuo közben bement a fiúk sátorába, mondván, hogy ki kell hoznia valamit. Eközben Rita felállt és Robin után ment. Nem tudom mit mondott neki,de mindketten röhögve jöttek vissza. Hányni tudtam volna. Noé arcán ugyanezt az érzést láttam

- Ti ketten – fordultak felém és Noé felé – hol voltatok mikor mi visszajöttünk?
- Mi közöd van hozzá? –kérdezte Noé, majd suttogva hozzátette: - Seggfej…
- Mit mondtál? – kérdezte Robin rákvörös fejjel. Láttam,hogy az öklét felemelte, és elindult felénk. Jane felugrott és lefogta Robin öklét ezt mondva:
- Miért akarsz másokat bántani? Neked mire jó ez? – kérdezte Jane ami az utolsó csepp volt Robin idegbeteg poharában. Ennek következtében lekevert egyet Jane-nek,aki rögtön elterült. Noé és Will gyorsan elkapták Robin két karját és lefogták. Én és Alexa Jane-hez ugrottunk akinek a bal szeme sarkából folyt a vér. És eszméletlen volt.

Adáson kívül- Tábla/1

2012. máj. 6. 14:18 - írta DarkDevil

Üdvözletem. Sziasztok. Örvendek.
Szóval, ma sikeresen írtam egy picike novella szerűséget. Boldoggá tenne, ha tényleg mindenki aki elolvasta leírná a véleményét. Ígérem megírom, vagy megíratom a következő részt Unnival. Szépen kérek mindenkit, írjon egy véleményt. Nagyon fontos lenne. Előre is köszönöm szépen.

UI.: A nevek azért ugyan azok mint itt, az Esküben, mert nem jutott más eszembe.

Tábla:

A rét gyönyörű látványt nyújtott. A fűszálakról apró vízcseppek csöpögtek alább. Néha dördült egyet az ég, néha villám cikázott át a rét felett. Tökéletes volt. Húsz fok lehetett a hőmérséklet. A réten senki ember fia nem járt, talán ezért volt olyan szép. Madarak csicsergését a távolból lehetett hallani. Annyira jól esett a szemnek és a szívnek ez a nyári zivatar. A rét közepén egy alig észrevehető alak ült. Egy nő, vagy inkább egy lány. Egyedül ült ott. Nem érezte magányosnak a rétet. Megnyugtatta.
Arcát az esőcseppeken kívül könnyei áztatták. Hogy miért sírt? Nem. Nem olyan gyermeki dolgok miatt, hogy nem kapta meg a legújabb cipőjét. Nem. Őt ennél sokkal nagyobb, és komolyabb bú szomorította. A fájdalmát sokan osztották. Többen, mint kellett volna.
Háború dúlt. De nem a közelben, messze. Túl messze. Apja nem ment. Ő már öreg volt, de becsben tartották. Tizenöt repülőt lőtt le, az előző nagy csatában. A falujából rengeteg embert hurcoltak el. Nőt is. Mindenkire szükség volt.
Belháború volt, és ez volt mindenki számára a legnyomasztóbb. Mint mikor egy vonallal kettéválasztják az iskolapadot, az ellenségek, akiket a tanár egymás mellé ültetett. Úgy festhetett az ország. Aki keleten lakott, az lovag volt.. – Badarság!- ismételte ezt a szót, anyja. – Még hogy azok a haza árulók, lovagok! Hova fajul ez az egész?!- nem gondolta komolyan. Ezt a lány is értette. Egyszerűen, csak dühítette a tudat, hogy az ország vezetői ennyire gyerekesek. Ennyire nincsenek tudatában tetteiknek. Hogy ennyit számít nekik, az emberek sorsa.
A lány- Rita – nagyanyja, is a „lovagok” közé tartozott. Felháborító volt, kelet, s nyugat háborúja. Mindez a diktátorok miatt. Az egyik uralkodott, jött a másik, hosszú szócsaták, kis hadak. Céltalanul. Nem bírta letaszítani, ezért valami új kezdődött.
A lovagok, és a katonák ölik egymást. A két diktátor harcolt egymással, a népen keresztül. Olyan volt ez, mint a sakk. Voltak nagy emberek, a bíró, a bolt tulajdonos, a polgármester, Rita, és szülei- az egyszerű „parasztok”. Egy helyen csatáztak, az ország legdélebbi pontján. Csak azok mehettek, akiket oda rendeltek. El volt zárva a külvilágtól. Rendezett, és sportszerű csatákat vívtak. Még emberiek voltak. Amennyire ezt emberinek lehet nevezni.
- Annyira fáj…- nyögött fel a lány alakja, a réten. A szerelmét is oda rendelték. De nem ám olyan módon, mint a többieket. Ő jelentkezett. Mindig ez volt az álma. Gyermek kora óta, és ezt Rita is tudta. Még is… Még is megpróbálta visszatartani. Kérlelte, könyörgött neki. Meg tudta volna győzni, de papírja volt. Oda kellett mennie.
- Rita!- egy fiú, már-már férfi közeledett a lány felé. Amaz, gyorsan letörölte könnyeit, és megtévesztő mosolyt erőltetett arcára.  
- Robin!- mosolya még mindig nem volt őszinte, de már kicsit természetesebb. Felállt, és leporolta szoknyáját. A fiú felgyorsított, megölelte a lányt.
- Szeretlek!- súgta, miközben ölelte.

- Tudom. – Halványan elmosolyodott- Én is, szeretlek.
- Két hét múlva indulok. Addig gyakorolnom kell.
A lány nagyot nyelt.  Könnyek marták a torkát. – Kérlek… Ne. – Eddig bírta idegekkel. Szívszorító zokogásba kezdett. A Robin névvel illetett fiú még mindig fogta, ezzel tudta megakadályozni, össze ne essen. Leültek az eső, áztatta fűbe. Erősen szorította a rázkódó lányt.
- Tudod mennyi az esélye, annak, hogy meghalok? Egy a százhoz. Bízz bennem.

- De ha még is… És ha még sem éled túl?

- Ha előtte megöltem pár lovagot, akkor azzal a tudattal halok meg, hogy jobbá tettem a világot számodra, és mindenki számára.

- A világom nélküled üres, és szürke. Nekem nem pár lovag halála kell, hanem Te.

Nem szóltak többet. Erre nem lehetett mit válaszolni. Nem volt itt igazság. Ők is csak bábuk voltak, a táblán. Azzal a különbséggel, hogy ők éreztek.
- Most min gondolkozol? – kérdezte a fiú, a lány arcának nyomta sajátját.

- Ennek a háborúnak semmi értelme.

- Miből gondolod?

- A diktátorok, elintézhetnék ezt egymás között. Mi élhetnénk nyugodtan. De nem. Nekik az öldöklés kell. És mivel ugyan az a vérünk, nekem is, neked is, és a lovagoknak is, nem irthatjuk ki egymást. S, ha még is…

- Akkor, sem lenne semmi értelme.

- Nem szeretném, hogy meghalj. Vigyázz magadra.

- Nem terveztem meghalni.

- Mint ahogy az a pár ezer ember sem, aki eddig ment el.

- „Meghalni valaki után, akit szerettünk, könnyű. Tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, nehéz…”

- De nem lehetetlen.

- Túl fogom élni. Biztosan túl fogom.

- Tudod hányan haltak meg, legutóbb, mikor négy kis ütközet volt? A legelsőnél tudod hányan haltak meg, tizenötből?

- Tudom. Négyen.

- A legelsőnél, négy embert öltek meg. Az egyik gyilkos tulajdon testvérét ölte meg.

- És ezt te honnan tudod?

Vállat vont a lány. – Apám mondta. Sok ismerőse halt meg ott; a „Táblán”.

- Szépen kérlek, ne hívd azt a helyet úgy.

- Miért? Mert attól úgy érzed magad, mintha jelentéktelen bábú volnál a táblán? De az Isten szerelmére, ez így van! Semmit nem számítunk annak a két elmeháborodott diktátornak!- kétségbe esett kiáltásait a rét csöndje nyelte el. Szavait nyomatékosítóan egy hatalmas dörrenés hallatszott.

- Ssst! Csendben, ezért már rég főbe lőttek, volna!

- De nem tették. Téged, minden ellenséges megnyilvánulás nélkül is fejbe lőnek majd.

- Nem fognak! Haza fogok térni!

- Veled megyek- minden további nélkül, jelentette ki ezt a lány.

- Nem teheted! Ha én meghalok, te tovább élnél. De ha mindketten meghalunk… Vagy ha csak te…

- Ha én meghalok, te élsz tovább. Ha mindketten, akkor vége van. Ennyi.
Olyan tárgyilagosan beszélt a lány a halálról, ami nem méltó egy tizenhét éveshez. Nem volt való, hogy ennyire tisztában legyen annak jelentésével. De ő tudta mit jelent meghalni. Nem félt a haláltól. Tudta, hogy nem fáj. Neki többet már nem számít élni. Egy jobb helyre kerül, vagy megszűnik létezni. Csak annak fáj, akit hátra hagy.

- Nem hagyom… Nem jöhetsz…- annyira kétségbe volt esve a fiú. Sajnálni lehetett ezt a párost. És még is! Tiszteletre méltó volt! Hogy, két ilyen kis gyermek, felnőtteket megszégyenítő módon szeresse egymást. És halál közelben legyenek… Szomorú.

- A modern fegyverekkel szemben, esélyünk sincs. Előbb vagy utóbb meghalnánk.

- Nem akarom, hogy meghalj- a fiú torkát is, marták a könnyek.

Egymás mellett ültek néma csendben. Nem szóltak. A halál olyan nyílván való, és természetes dolog volt, főleg most. De valahogy… Mikor ilyen közel járt hozzájuk.. Fájdalmas volt. Nem maguk miatt. Nem dehogy! Egymást féltették.

Az eső halkan kopogott a nedves talajon. Az ég dörgött, és villámlott. A bogarak menedéket kerestek, a nagy cseppek elől. A nővények némán álltak az esőben. A rét közepén két alig észrevehető alak ült. Egy fiú, és egy lány.

28.rész

2012. ápr. 26. 17:17 - írta DarkDevil

Sziasztok! A horror történetes részt, amolyan ijesztő hanglejtéssel olvassátok, úgy jobb!;D
Jó olvasást!

Mint minden „táborozásnál” van tábortűz. Na most ezt mi nagyon nehezen oldottuk meg, szinte mindenkinek a kempingben, kicsi grillezőe, nekünk meg semmink sem. Hideg ételt eszünk. Ha nem, akkor elmegyünk étterembe. Kőből összetákolt tűzrakó helyet a tenger parton találtunk. Én és Noé elmentünk venni pille, avagy mályva cukrot, nem sikerült rájönnünk, hogy a „bijeli slez” mit jelent pontosan. Sasliknak valót is vettünk, hagyma; kígyó uborka; és hús, ebből, számításaink szerint becsületes vacsorát kanyarinthattunk. És ami még fontosabb, citromos sör.  Sajnos személyi hiányába, nem tudtuk bizonyítani, hogy mi már tizennyolc évesek vagyunk. Majd egy év múlva! Noé addigra 18 éves, én meg 17. Már majd nem felnőtt leszek! Mindezek mellé, forró csoki port is vettünk. A lányok a rablóhúshoz, feltűzdelték a húsokat, és az egyéb hozzávalókat. Én addig tökéletesítettem horror történetemet, ami nem mellesleg, igaz történeten alapul.
Nevetgélés, és a nyárson sült, elfogyasztása után, a lakókocsis osztrákok segítségével elkészítettem a forró csokit, és elkezdtük a ~Horror mesélést, forró csokival, és pille/mályva cukorral.~

- Had kezdjem én! Kérlek! Könyörgöm!- kérleltem a körülöttem ülőket. Noé arcát a vállamnak nyomta, és átfogta a derekam. Annyira aranyos volt, hogy már-már csendben akartam maradni, de úgy kitaláltam a történetet.

- Nora, nagyon ijesztőre szeretnéd?- boci szemekkel nézett rám, nem szerette a horrort. Meg tudom érteni. Én sem vagyok oda érte, de kitalálni, imádom az ilyeneket.

- Nyugi, nem.

- Kezd már!- szúrta közre, Kazuo, aki Jane oldalán ült. Nem is említette a félre lépés, próbálkozását, nem is baj. Jobb lesz így nekik.

- Szóval, volt egy fiú. Nem volt idősebb, mint bármelyikünk, a barátaival bulizni mentek. Vonattal kellett menni, mivel falun volt a bizonyos buli. Már jól érezték magukat, az egyik lánytól jöttek, ahol egy- két üveggel már bedobtak valamicske italt. Elkezdtek, felelsz vagy merszezni. A fiúcskára jutott az a kérelem, hogy… - itt hatásszünetet tartottam, mindenki hatalmas szemekkel nézett, a történetem sikert fog aratni!

- Dugja ki a fejét a vonat ablakán. Nem akarta, hogy mikor megérkeznek a buliba a barátnőjének, elmeséljék ezt a kényes sztorit, hogy nem merte ezt az egyszerű feladatot teljesíteni! Fogta magát, büszkeséggel a szívében, hogy ő egy tökös gyerek, ki dugta a fejét, az első öt másodpercben, nevetve, csatakiáltással, vigyorgott, élvezte a szelet. Majd feje egy oszlopnak csapódott, fél arca leszakad. Agyveleje, kilátszódott, a bőr, az arcizmok, mind napvilágra került. Fél szeme, kiszakadt a helyéről. Agyvelő darabkái beterítették közvetlen környezetét. A lányok sikítottak, a fiúk közül néhányan sokkot kapva álltak. Valaki kiszaladt a vezetőért. A fiú, fél arccal félholtan, ült a helyén. Nem igazán lehetett az emberek közé sorolni. Azóta szellemileg fogyatékos. Azt mondják, aki a feladatot találta ki, öngyilkos lett. Nem bírta a tudatot, hogy megsemmisítette barátja lelkét, tudatát. A vonatokon, néha látnak elsuhanni fura kabátos alakokat, az nem alak, hanem a fiú. Az egykoron játékos, fiú, aki most emberekben ébreszt félelmet, elszívja a jó érzést. Mert lelkileg ő is megsemmisült. Nem tudott élni. De igazán meghalni sem. Ha a vonaton ülve, valaki beül melléd, sose beszélj neki. Lehet, hogy a lelki erődre fáj a foga. Mert neki már nincs. Köztünk jár. Lehet, hogy téged nézett ki, meg érinti a tarkód, és tudni fogod: Itt a vég!- gyilkos, semmibe révedő tekintettel fejeztem be, majd hajammal, tarkón legyintettem Noét. Aki úgy megijedt, hogy felugrott, amivel mindenki mást is megijesztett, félelmükben rezzentek össze, vagy sikoltottak föl. Vigyorogva, pusziltam arcon Noét, ő pedig olyan szemmel, nézett rám, rögtön meg értettem, tartozom neki, a felugrás miatt…

Díj & 27.rész

2012. ápr. 8. 20:41 - írta DarkDevil

Na Helló, ilyet mi még nem kaptunk, de most :' ) öröm sírás van.

 

Szabályok:

Tedd ki a képet: Kinn van nem?

Köszönd meg annak akitől kaptad: Kicsi Hell, örök hála neked!xD

Írj magadról tíz dolgot:

Devilke: Nevemhez méltóan, elég ördögi tudok lenni.

Ja, meg persze sötét, és ezt most külön dolognak veszem.

Kicsit másképp és előre látóbban gondolkozom mint mások, és ez nem egoista hozzászólás volt.

Szeretem... hát igen, az a baj, hogy semmi nincs amit most ide írhatnék.

Most képzeljétek ide azt a hat dolgot amit eddig leírtam magamról.

Unnie-ka:Kedvenc filmem a Rémálom az Elm utcában és a Freddie vs. Jason.

Kedvenc könyvem a Battle Royale.

Kedvenc állatom jelen pillanatban a nyuszi.

Van egy halálfejes csuklószorítom amit minden nap hordok.(még ha csak pizsama van rajtam akkor is)xD

És most a maradék hat dolog ide képzelése.

Küld tovább 6 emberkének:

 

1.Kicsi_Hell

2.FabiiVok
3. hell_lili
4. AudreyFictions
5. kellyke08

6. DamonTheBest

 

Hagyj megjegyzést a blogukon.

 

És tá-dám, a rész:

Jane aki eddig a kocsi hátsó ülésén volt, most már a finom 40°fokos sátor melegét élvezte. Rita borogatást hozott. Alexa meg kitudja mit művelt épp. A fiúk, de legfőképp Kazuo aggódva néztek rá.

- Még is mi a fene történt veletek, a városban?!- kérdeztem, dühösen, mert nem védték meg rendesen Janet, és aggódva, mert hát, a legjobb barátnőm!

- Belelépett egy tengeri sünbe, az én hibám volt. Én mondtam, hogy menjünk be a vízbe…- Kazuo siránkozása nem igazán tűnt őszintének. Beszéd stílusából még azt is meg merném kockáztatni, hogy Ő vezette bele a sünibe. Nem tudtam-, sajnos- mi történik, ha valaki sünbe lép. A táborozók közül, nem voltam egyedül, eme tudatlansággal. Senki sem tudta mi lesz most Jane-vel. Bal lábán egy furcsa vágásból szivárgott a vér. Úgy tűnt, mintha késel, elvágták volna a lábát, de a legvalószínűbb, az volt, hogy egy éles kőbe lépett miközben a tengerben sétáltak.  Kazuo miért vezette bele? Miért, nem mondja el az igazat? A két kérdés után még vagy száz Kazuo hírnevét sértő, dolog jutott eszembe. Kazuo számonkérése helyett, elmentem, hogy a többi kempingezőtől fáslit kérjek. Ha sikerül befáslizni Jane lábát, talán jobban lesz, fel kel és elmondja mégis mi a frász történt. Egy öreg német házaspár, adott egy fáslit, amit szinte minden nyelven- kivéve a németet, mert az nem jutott eszembe- megköszöntem nekik, majd futottam Janehez. Odébb lökdöstem az ott állókat, legerősebben Kazuot, majd elkezdtem bekötni a sebet, tiszta volt, mert a víz kimosta, így nem kellett azzal vacakolnom, hogy kitisztítsam. Mindenki ki ment már a sátorból, csak én maradtam, Jane már túl tette magát a kezdeti fájdalmakon, így értelmesen is tudtam vele beszélni.

- Mi történt?- támadtam rá, jobb mindent elsőre tisztázni.

- Sétálni mentünk… Kazuoval… És a többiekkel besétáltunk a… Tengerbe, és… beleléptem valamibe…- nehézkesen beszélt, vagy sok vért veszített, vagy csak szimplán sokkos állapotból kecmereg.

- Kazuoval mentél? Igaz? Ő volt melletted, mikor beleléptél… szóval… abba az ízébe.

- Igen… Ügye nem… Gondolod… Hogy… Ügye, nem hiszed… hogy, az ő… hibája?- nehézkes beszéd módja, kezdett kihozni a béketűrésből, de még is a legjobb barátnőm…

- Nem, de hogy! Pihenj csak. Szia.

Mikor kiértem, rögtön Noéra „vetettem magam”. Persze nem olyan értelemben, megfogtam a kezét, és magam után húztam arra a helyre ahol táncoltunk.

- Noé, mi okod lenne rá, hogy bánts?- kérdeztem. Ráültem a kő-falra, ami attól védett meg, hogy belebucskázzon az ember rosszabbik pillanataiban a tengerbe.

- Nem lenne rá okom, hogy bántsalak. Sosem tennék ilyet.

- Nem úgy értettem, milyen oka lehet bárkinek arra, hogy bántsa a barátnőjét?

- Ha, más tetszik neki, és figyelmet akar terelni-, mondta közel egy percgondolkozás után. – Miért terheled magad ilyenekkel? Vagy valami rosszat tettem?- elém állt, csak egy fürdőnadrág volt rajta. Felső testét tökéletesen láthattam. Alsó ajkamba haraptam. Már épp kibogozódott volna a fejemben a Jane és Kazou- ügy. De mindent, amit eddig összegyűjtöttem, rögtön kiesett a fejemből, ahogy megpillantottam Noé hasát.

- Tudod, nagyon szexi ez a fürdő ruha…- majdnem nevetni kezdtem, de megláttam milyen komolyan gondolja, rögtön lefagyott az arcomról a mosoly.

- Furcsa, egyikőnk sem részeg- jegyeztem meg.

- És a környezet is szívmelengető.

Többet nem szólt, egy tincset kisöpört az arcomból, majd ajkait az enyémre nyomta. 
Halványan elmosolyodott, majd megszólalt:

- Nem ér, hogy csak én vagyok félmeztelen!

- Ne gyerekeskedj, már- nevettem. Ujjaival a bikini felsőmet kezdte babrálni. Majd a még meleg kő-falra fektetett.

(***)

Másnap reggel szörnyen büszkék voltunk magunkra, hogy nem aludtunk egy sátorban, és még is…

- Kazuo! Nekünk beszélnünk kell- próbáltam nem fenyegető hangnemben közölni ezt vele. Úgy látszik sikerült!

- Igen?

- Mi okod volt rá, hogy Janet bele vezesd egy éles sziklába!?- egyből rátámadtam, nem volt idő köntörfalazni.

- Nora… Én… Rita…

- Mi van?!- olyan érzésem volt mintha egyszerre két fém lövedék fúródott volna a halántékomba. A legjobb barátnőmet csalja? Ráadásul annak a csajával, aki megpróbált kinyírni?!

- Ne gondolj semmi rosszra, Rita nem volt benne- ezt olyan lazán mondta, mintha arról volna szó, hogy Rita nem olyan pizzát kért, mint ő!

- Te beteg! Te mocsok! Te tetves! Te… Te… Te áruló!

- Nem történt semmi. Én szeretem Janet… csak…

- Kazuo! Te kussolj! Már nem mentheted magad. De értsd meg, Jane nem minden napi, komolyan. Tartsd meg. Másképp gondolkozik, mint bármelyikünk. Különleges. Ha ő állna a világ élén, az egész világnak jobb lenne. Ne dobd el magadtól. Jane szeret téged. Te nem hallottad milyen elfogult veled kapcsolatban. Ne cseszd el magadnak!

Kazuo nem szólt semmit, elgondolkozott, vagy csak a legyet kereste, amelyik zümmögött. Bár szerintem meg hatottam. Legalább is remélem

 

26.Rész

2012. ápr. 3. 14:39 - írta Unnieee

Sziasztok! Lehet,hogy idegesítő lesz és elnézést is kérek érte,de nagyon örülnék,ha olvasnátok(vagy ha olvastátok komiznátok) a másik blogunkat is! És nagyon köszönöm a sok komit amit ezen a blogon hagytatok! :) Jó olvasást!
Unnieee

Mikor kimásztunk a vízből, és már meg is törölköztünk, bementem a sátorba. Már nem tudom miért,de lehajtottam a felem egy párnára, ami nagy valószínűséggel Jane-é,mert nekem nincsen rózsaszín párnám. Bekapcsoltam halkan a telefonomon a „Skillet – Comatose” című számát ismétlésre állítva. Imádtam ezt a számot, a szövege is, és a zenéje is fantasztikus volt. Behunytam szemem és élveztem a zenét.

(***)

Kinyitottam szemem,de a zene már nem ment,rajtam pedig egy pokróc volt. Ez már komolyan nevetséges! Miért alszom mindig el? Persze szeretek aludni,nagyon is ,de hát mégiscsak nyaralunk…
Felkaptam egy hosszú fekete pólót és kikecmeregtem a sátorból.

- Felébredtél? - kérdezte mosolyogva Noé,aki éppen egy csómó kis farönkkel vacakolt.
- Aha…hány óra? - kérdeztem szememet dörzsölve.
- Este hat múlt. –mondta még mindig mosolyogva,majd felállt odajött hozzám,és nyomott egy puszit a homlokomra,míg én,még mindig,a szememet dörzsöltem. Érdekes…egyáltalán nem volt sötét…még.
- Hol vannak a többiek? – kérdeztem furcsállóan,mert Noén kívül senki nem volt itt.
- A lányok elmentek körülnézni a városban,téged is akartak vinni,de azt mondtam,hogy hagyjanak aludni…sajnálom.
- Semmi baj. És a fiúk?
- Ők vitték el a lányokat,de szerintem mást csinálnak mint a lányok,de fogalmam sincs mit. - mondta,majd megvonta vállát.
- Segíthetek? – kérdeztem tőle,mert látszott,hogy ez közel sem megy neki olyan jól mint a táncolás.
- Majd később. Gyere mutatok,jobban mondva tanítok valamit.

Megfogta a kezem,és elkezdett húzni az erdő felé. Egy kis ösvényen haladtunk felfelé, majd mikor kiértünk az erőből,látszott az egész tenger. Gyönyörű volt, de kicsit baljós érzésem volt, pedig kizárt,hogy Noé bántani akarna.
- Ez gyönyörű…de ugye most nem az következik,hogy kinyírsz?
- Dehogy is…

Elővette a farmerja zsebéből a telefonját, majd berakott rajta egy zenét. Nem tudom mi volt az, de egész jó volt.
- Emlékszem milyen arcot vágtál,mikor először táncoltam neked. Már akkor is tudtam,hogy egyszer megtanítalak táncolni, nem mintha most nem tudnál, vagyis nem tudom,hogy tudsz-e, de biztos nem vagy béna, vagyis hát…ó a francba…- így fejlődött át romantikus monológja dadogássá. Istenem,de cuki mikor zavarban van…
-Noéé! Csitt már!- nevettem rá. –Szeretném,ha megtanítanál táncolni.

Ahogy ezt kimondtam mögém állt,és mondta,mit csináljak, és hogyan. Nem ment olyan jól mint amire számítottam,de legalább nem ment rosszul. Legalábbis Noé szerint. Sokat nevettünk,néhányszor el is estünk, de Noé inkább csak azért mert próbált elkapni. Ez a művelet legtöbbször sikerrel is járt,ugyanis majdnem minden alkalommal Noé ölébe estem. Már alkonyodott mikor elindultunk visszafelé,még az úton is nevettünk. Előbb értünk vissza mint a többiek, de most nem zavart. Leültünk egymás mellé egy farönkre és néztük a naplementét. Körülbelül 10 perc múlva hallottam ahogy a kocsik leparkolnak,de valahogy a szokottnál gyorsabban. Robin pattant ki a kocsiból,és hozzánk szólt.

-Gyertek srácok,segítsetek! – mondta majd visszament a többi fiúhoz akik éppen valamit,vagy valakit szedtek ki a kocsiból. Alexa és Rita ijedten figyeltek és kihoztak a sátorból két párnát meg egy takarót. Én már nagyon megijedtem,mikor megláttam mit hoznak a fiúk. Mozdulatlanul álltam. Valószínűleg Noé is látta,mert átkarolta a vállam.
-Jane…-suttogtam.

25. Rész

2012. márc. 25. 18:23 - írta DarkDevil

Sziasztok!http://wetoms.blog.neon.hu/ Légy szíves nézzetek be ide, most kezdtük, fontos lenne. A Gárfild most ki marad, helyette, a helyről lesznek képek, ahová Noráék mennek. Amúgy Baranya megyében, Barcs közelében, egy kitalált faluban laknak. Ezt tisztázni akartam, ezért vannak ilyen fura nevek.

A képek sajátok, szívesen fogadom a véleményeket.

 

Délután hat óra van, de én épp a párnámat rakom Noé mellé. Hajnali kettőkor indulunk. Nyaralni megyünk, Horvátországba., KRK-ra Nyolc ember, két autóval. Noé, Kazuo, Jane, és én, egy kocsiban. A másikban, Will, újdonsült lelki társa, a beképzelt, Alexa. Hosszú fekete hajával, és keleties arcával olyan nagyra van magával, akár egy hercegnő! De Will boldog, és én örülök, bár mélyen, legbelül, örülnék, ha szomorú lenne, vagy csúnyább barátnőt talál magának. Nem mintha Alexa kiváltképp szép lenne. Willék mellet utazik Robin, és barátnője, Rita. Mintha csak egymásnak teremtették volna őket! Mindkettejük haja vörös, szemük zöld. Vonásaik különbőztek csak, de az élethez való hozzá állásuk is hasonló.

Mindnyájan egyet értettünk azzal, jobb lesz hajnalban elindulni, mert ha később indulunk, épp a kánikulára érünk a kempingbe, ráadásul, az autópályán is sokan vannak.

Így, nyolc óra pihenés után, elindulunk majd. Szüleinknek, és ebben, kivételesen, minden felnőtt egyet értett; Különböző nemű emberek, nem aludhatnak együtt!

E szabálynak köszönhetően, elég lesz kettő, négyszemélyes sátrat vinnünk. Will, és csapata viszik a kisebb dolgokat, konyha, ruhák, és hasonlók. Noé kocsija nagyobb, ezért mi visszük az asztalt, a székeket, ponyvát, és a sátrakat.

- Nem gondolod, hogy kicsit furcsa, hogy a nyaraláson nem aludhatunk együtt, de nálam aludhatsz?- kérdezte Noé, mikor már mellé feküdtem.

- Most itt vannak a szüleid. – Válaszoltam kurtán. – Mellesleg, neked aludnod kéne, négy és félóravezetés vár rád.- Gyengéden rá mosolyogtam, majd átölelte a derekam.

Az ébresztő zajára riadtunk fel mindketten a vak sötétben. Már felöltözve kászálódtunk ki az ágyból, a fürdőruha, amit a ruhám alatt viseltem, igazán kényelmetlen volt. Nem kellett sok mindent tennünk, ittunk egy kávét. Majd összepakoltuk az útleveleket, szendvicseket, italt, a hányás-gyógyszert, fényképezőgép, napszemüveg, pénz…

(***)

A két autó, a határ előtti pihenő helyen találkozott. 10 percen belül már Horvátországban voltunk. Az út remekül telt. Leginkább az énekléssel szórakoztunk, régi magyar slágereket hallgattunk, és énekeltünk. Sajnos minden jóban van valami rossz, (bár ez fordítva is igaz) a hányás-gyógyszer, sem, rajtam sem másokon nem segített, háromszor kellett megállnunk, mert valakinek épp kis rókát kellett odúból kergetnie. Így, csak reggel 8-ra értünk oda, megálltunk bámészkodni, ráadásul, egy örökké valóságnak tűnt, mire szót értettünk a kedves recepcióssal… Magyarul a Jó napot!- ig, jutottunk el, utána se kép, se hang nem volt a nőnél. Ennek köszönhetően, egyszerre németül, angolul, magyarul, horvátul, sőt, valaki még japánul (?) beszélni kezdett!

Végül, a fene sem tudja hogy, de sikerült, helyet találnunk, és kitöltenünk a papírokat.

A sátrat kezdtük állítani, kora reggel volt, legalább is nekem. Már vagy negyven fok volt. A többiek is kezdtek fáradni, mindenki izzadt,a nagy „építésben”, a fiúk már fürdő gatyában állították a sátrat, a három srác közül, Noé teste volt a legjobb, ebből a szempontból, hálát adtam az égnek, hogy nem Will a barátom.

Mikor már mindkét sátor állt, de még minden szanaszét volt, ráadásul áramunk sem volt, Rita, és Alexa, bedobta a törülközőt, mi meg már csak azért is tartottuk magunkat Jane-vel, és az asztalt állítottuk…

- Na jó, én ebbe belehalok!- Jane olyan fejet vágott, mint aki épp a kaszást pillantotta meg.

- Menjünk fürdeni!- nyögdécseltem, én is, csak mert eléggé, lelombozott, hogy Noé, és Will 5 órát vezettek, és most is robotolnak.

- IIIIgeeen!- jött az elismerő kiabálás. Mire észbe kaptam, ők már rohantak is a tenger felé.

- Nora - Will a derekamra tette a kezét-, azért, te is szomorú vagy, hogy a kezem nem csúszott lejjebb?- kérdezte. Egy pillanatra pofán akartam verni, egy közepes erővel, majd megláttam, ahogy vigyorog, és így szóltam:

- Will, már lecsúszott, egyszer- kétszer- mind kettőnk arcán kaján mosoly jelent meg, majd nevetésben törtünk ki.

- Nagyon haragudtál?- kérdeztem, régóta fel akartam tenni a kérdést, de nem volt merszem.

- Eleinte igen, de eszembe jutott, hogy már elsőre is jól kijöttél Noéval… és most kvittek vagyunk…

- Akkor, nem magad miatt szakítottál velem?- az állam minden egyéb figyelmeztetés nélkül esett le, pedig, a választ még nem is hallottam.

- Fogalmazhatunk így is, de akkor nem lenne teljesen igaz…- kezdte szónoklatát, de én csak megöleltem. Izzadság szaga volt, de most nem bántam. Meglepődött.

Mikor megláttam Alexa arcát, hirtelen eltoltam magamtól.

- Nem jöttök fürdeni?- kérdezte Alexa, majd égő képpel sétáltunk tovább.

Jane és Kazuo egymást „nyalták-falták”. Eléggé idegesített, velem szinte nem is foglakozott… Vajon én is ilyen vagyok? Az elmúlt pár hónapban alig beszéltünk!

Én sem kerestem meg őt, és ő sem engem. Talán a nyaralás alatt minden visszaáll a régibe.

Hirtelen két kar rántott a mélybe. Levegő vételnyi időm sem volt.

- Noé, te beteg…!- fulladoztam.

- Nem akartam. Tessék, nyomj te is le- csúnyán, néztem rá, majd kinyújtottam a nyelvem.

- Vedd úgy, hogy haragszom. Ha majd, arra kerül a sor, nem adok a fagyiból!- nevetve ölelt meg.

- Nem ér! Ez így nem ér!- játszotta az óvódást.

- Oké, kapsz a fagyiból…

- Van egy ötletem!- vigyorgott, gonoszul.

- Mi, az?

- Fogadjunk, hogy nem bírod ki a nyaralást smink nélkül!- nem tudom miről jutott eszébe, most sem vagyok kivakolva!

- Jó, de te meg nem borotválkozol!- elég gyenge próbálkozás volt, Noét még nem láttam borotválkozni, de még borostát sem láttam rajta.

- Nem is szoktam borotválkozni!- nevetett.- Ez elég gyenge…

- Akkor nem tudom… de én kibírom smink nélkül!

- Miben fogadunk?

- Felső nélkül mész haza! Ha nem sminkelem ki magam a nyaraláson, nem veszel felsőt hazaúton!

- Úgy is nyerek!- mondta, majd kezet fogtunk.

 

Díj...*szívecskét imitál a kezével*

2012. márc. 23. 19:34 - írta DarkDevil

Szabályok:

1. Tedd ki ezt a képet!:

2. Köszönd meg annak akitől kaptad!- Hell Lili, kellyke08, DamonTheBest, nagyon szépen köszönjük nektek!

3. Írj hat dolgot magadról!:

DarkDevil:

Néha nagyon szőke tudok lenni,(nem bántás), pedig, hajszínem barna...

Agresszív, és "gonosz" vagyok, némely emberkék szerint...

Imádom a K-popot (koreai pop), kedvencem a B2ST, és MBLAQ.

Nagyon szeretem író társamat, Unnieee-t, sokat jelent nekem.

Itt neonon, rengeteg embert ismertem meg, és kedveltem meg. (Nem kezdek példákat írni)

Nem szeretek közel engedni magamhoz senkit, úgy érzem; bármikor kihasználhatnak...

Unnieee:

 

 

Imádom DarkDevilt, szerintem iszonyat jó fej.

Bírom a K-Pop-ot csak úgy mint Devil,de nagyon sok kedvencem van.

Félek a csigáktól(szabályosan elkezdek sikongatva rohanni ha meglátok egyet)

Imádom az angolt,könnyen megy,nagyon szeretem.

Néha kissé elborul az agyam...legalábbis máok szerint. Olyan Idegbajos szinten.

Szeretek a számomra fontos emberek társaságában lenni,velük énekelni. (Jah, Unnie olyan mint egy szírén; Ha énekel, meghalok!De a röhögéstől!:DDD)

4. Küld tovább 5 írónak:

1. Hell Lilli

2. FabiiVok

3. kellyke08

4. AudreyFictions

5. DamonTheBest

 

5. Hagyj megjegyzést blogjaikon.

 

 

24.Rész

2012. márc. 21. 16:44 - írta Unnieee

Sziasztok! Sajnálom,hogy idáig nem volt rész,de egy jó hírrel is szolgálhatok:
Devil és én ezen a héten szombaton új blogba kezdünk,és hálásak lennénk,ha majd oda is benéznétek! :) Jó olvasást!
Unnieee

Will házához érve kicsit felfordult a gyomrom a puszta gondolattól, hogy megcsaltam. Bár egy kicsit enyhített a dolgon, hogy esetleg Noéval. Mikor bementünk a lakásba Will boldogan üdvözölt mindkettőnket,bár Noét kicsit kevesebb lelkesedéssel. Most következett a színvallás.

-Will, nézd nekem…akarom mondani nekünk el kell mondanunk valamit.
-Rendben,de ugye minden oké?
-Nem igazán…Szóval röviden a sztori annyi, hogy…-itt már nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás. Noé fejezte be helyettem a mondatot.
-Berúgtunk és lehet,hogy lefeküdtünk. Sajnálom haver, én tényleg nem…-folytatta volna,de Will leintette a kezével,majd segített felállnom a földről.
-Ez igaz?-kérdezte szomorúan. Én csak bólogattam.
-Sajnálom,de most gondolkodnom kell…kérlek menjetek el. Én csak sírtam,majd Noé óvatosan megfogta a kezemet és kikísért a házból.
-Hazavigyelek?
-Az jó lesz… köszönöm.-szipogtam.

Egész autóút alatt bőgtem, Noé vígasztalt. Legalábbis erősen próbálkozott. A házunk elött sem hagyta abba és csak mondta…
-Nora, nem a te hibád…-ekkor nem bírtam tovább és könyáztatta arcommal ráüvöltöttem.
-Nem az számít,hogy ki hibája volt,hanem, hogy megtörtént és ezzel vége! És ha mindenképp meg akarsz vigasztalni tudd,hogy nem szükséges,mert tisztában vagyok vele,hogy a TE hibád volt!-miután befejeztem mondani valómat kiszálltam a kocsiból és berohantam a házunkba,egyenest föl a szobámba. Leborultam az ágyra amikor megcsörrent a telefonom…

(***)

3 hónappal a Willel való szakításom után, itt ülök,barnára festett hajammal, az iskolában ahova ő is jár és azt nézem,hogy táncol legújabb barátnőjével, Alexával. Furcsa módon egyáltalán nem zavart, sőt még örültem is annak,hogy boldog.
-Nem jössz táncolni??- hallottam az egyetlen olyan hangot, ami boldoggá tudott tenni.Noé hangját.
-Menjünk.

23. rész/ Bajkeverő

2012. márc. 15. 11:27 - írta DarkDevil

Sziasztok!Bocsi a kimaradást. Unnie valószínű, csak jövő héten írja meg a részt. Én meg nem írhatom meg, mert nem... A kvízre a válasz rém egyszerű, még magyarázattal körítve is: Ügyebár a kolbászt az állat belébe töltik (tudom;fúj). És ha adott egy nagy disznó, aminek vastag, nagy, a bele, csak abba tudják tölteni, mert nincs más. És ami bélbe van töltve (hús), az kolbász! A válasz: Mert csak vastag belük volt! Tudom, bonyolítom a bonyolíthatatlant! Na nem dumálok!Deee: Ki az a pár személy, aki neonról, nagyon jó fej, és különösképp kedveled?(Majd mi is leírjuk, ha valakit érdekel)Jó olvasást! D.D.

Ps: Norára, ne haragudjatok!

Kopogtak az ajtón, és Noé lépett, be és így szólt:

- Will, bocsánat a zavarásért, én csak…

- Ki engedett be?- Mordult rá Will ingerülten.

- Az ablakon másztam be- hatásszünetet tartott. - Apád engedett be.

- Mit akarsz?

- Négy szemközt, szerettem volna beszélni- rám sandított, én felkeltem, az ajtóhoz oldalogtam, ki léptem, becsuktam, majd rá tapasztottam a fülem.

- Miért jöttél?

- Tudod, szóval a szüleim… az történt…

- Mit műveltél Noé?- valószínűleg mosolygott, de nem aranyosan, hanem gonoszul.

- Nálatok aludhatnék?

- Úgy gondoltam, Nora alszik itt…

- Tudom, sajnálom- most bűn bánóan lehajtotta a fejét, ha nem tévedek.

- Hívd be, elmeséljük neki- szólt lehangoltan, Will.

- Tudom, hogy mindent hallottál, Willnek egy szót se- súgta. Meleg lehelete nyakamat csiklandozta.

- Nora, volna kedved itt aludni? Noé is itt lesz, ha nem gond...

- Köszönöm! Aludhatok a kanapén az kényelmes volt?

- Persze- még mindig lehangolt volt. de most még jobban…

- Adnál, valami háló ruha képződményt?- Kérdeztem, némileg bájosan.

- Azonnal kicsim- kotorászni kezdett a szekrényben, amíg egy rövidnadrág, és egy póló elő nem került.

- Megyek, átöltözöm, köszönöm, a ruhákat- leheltem egy puszit arcára, de ő csak dühödten nézett utánam.
A fürdőszaba megtalálása után, felöltöttem ruhám, amiben nem is néztem ki rosszul.
Will szobája felé vettem az irányt, de mielőtt beléptem volna, ismét hallgatóztam. Először azt hittem nincsenek bent, de aztán meghallottam őket:

- Ha rá akarsz hajtani Norára, esküszöm, kikészítelek!

- Nyugi, ha ez a bajod, nyugodtan aludhatsz, ha rá akarnék, nem a házatokban tenném- nevetett Noé. Ekkor beléptem.

- Én megyek, és lefekszem, öleltem meg Willt, majd óvatosan megpusziltam, mire egy sokat mondó „Ne tegyél semmi hülyeséget”- nézéssel engedett el.

- Will, azt hiszem, én is lemegyek, a fotelágy még fent van tartva nekem?

- Igen, a nappaliban.

A kanapéra telepedtem, egy takaró volt a szélén, és egy párna, elhelyeztem mindent, mikor Noé jött be, leült egy fotelba, és tévézni kezdett, úgy sem voltam fáradt, a tévé még jó is.

- Nora, te mivel szeretnél foglalkozni?- lepett meg Noé.

- Igazából ezen, még sosem gondolkoztam. Nem tudom, még be kell fejeznem, ezt a sulit is...

- Akkor, másképp kérdezem, mihez értesz igazán?

- Ha én azt megmutatnám!- nevettem.

- Miért?- megrázta fejét, haj rendbetevés gyanánt, ez jellegzetes mozdulat volt részéről.

- Komolyan látni akarod?- bizonytalan voltam, ezt még Willnél sem vetettem be. (Miféle elvetemült ember tenné?)

- Kezdek félni!Csináld, még mielőtt, elfog a rettegés!- nevetett ő is.

- Hát, ha ilyen szépen kérsz…- a fotel elég széles volt tervem végre viteléhez. Noé szemébe néztem, már ott álltam mellette. Az ölébe ültem, szemét fürkésztem. Majd ajkaihoz hajoltam, mikor harapott volna a csalira, elkaptam a fejem, és felálltam.

- Ez tényleg hatásos.

- Köszönöm, Willnek egy szót sem- szóltam, ijedten, mikor felfogtam bűnős súlyosságát.

- Jó, de akkor te sem szólsz erről:

- Miről ne szó… Noé elkapta a vállam, a kanapéra fektetett. Én hagytam magam, Will nincs itt, és nem szólhatok… Olyan rossz érzés fogott el. Miért csinálom ezt? Noé a nyakamhoz hajolt, megállt meg sem mozdult, majd megszólat:

- Nem…Nem, kéne…- ajkai már az arcomon voltak. Derekam felett térdelt. Szája szinte arcomat súrolta.

- Mond, hogy ne, és abba hagyom-, búgta a vállamba.

- Will a legjobb barátod- nyögtem- Én, pedig a barátnője. Ha egy mód van rá, kerüljük el.

- Nem mondtad, hogy ne- ajkai enyémeken pihentek meg, majd, „pihenésből” csókba váltottak.

- Noé, ne- ellöktem magamtól. Több-kevesebb sikerrel.

- Ne mond, hogy nem akartad.

Nem szóltam semmit, egy ideig, próbáltam kiűzni, a furábnál-furább gondolatokat a fejemből.

– Noé?- törtem meg a csendet

- Igen?

- Hány barátnőd volt eddig?- furcsa kérdésem, meghökkentette.

- 16 éves vagyok, ha jól tudom te 14-15, de ez mellékes. Szóval, kettő.

- Miért kell ehhez az én korom? Kettő?

- Miért? Mit vártál, hogy tízet mondok?

- Legkevesebb nyolcra gondoltam.

- Minden lánynak felkeltem az érdeklődését, kevesen vannak, akik ezek után még megkeresnének.

- Kikapcsolod a tévét, ha megkérlek?- tématerelésnek, helytálló mondat volt.

- Aludni szeretnél?- kérdezte, de kikapcsolta a tévét. Elrendezte ágyát, és nyugovóra tért.

- Van hely melletted?- hallottam hangját öt perc némaság után.

- Te nagyon sötét vagy! Nincs!

- Akkor jó éjszakát…- hangja volt az utolsó, amit hallottam.

Egy szobában voltam ez nem is szoba, hanem valami terem. Nem vagyok egyedül!Jane, Kazuo, Will, és még Noé is ott volt. Féltek valamitől, ez a félelem rám is átragadt. Egy szárnyas lény jelent meg, elsőként Will esett össze, meghalt. Követte őt Noé, Kazuo, és Jane is. Halálfélelmem volt, ez a valami meg fog ölni!

- Ne!- sikítottam.

A mutáns nem szólt semmit, szemeiből gonoszság áradt. Könnyes szemmel, fohászkodtam, a félelem démona mellettem állt, és bíztatott; Meghalok!

- Ne öljön meg!- sírtam tovább. Egy puffanás.

- Nora! Ébredj!- Will hangja volt. A földön feküdtem, könnyesen.

- Will!- öleltem meg- Mi… mi volt ez?!- Noé aggódva nézet le rám.

- Semmi baj. Csak rosszat álmodtál. Aludj vissza, itt leszek. Leült a kanapéra maga mellé húzott, válla szolgált párnaként. Noé a másik oldalamra ült, derekamra csúsztatta a kezét, és nyugtatóan simogatott.

Egy terem, székek mindenhol, régóta elhagyatott, a falak omladoznak, nagyon régóta senki nem járhatott itt. Will, Jane, és a többiek is itt voltak. Mind boldogok voltak, egymást lökdösve, kergetve, játszottak. Csak nekem volt rossz érzésem. Hírtelen minden mintha egy árnyalattal sötétebbé vált volna. Egy lény, földöntúli, valami nem evilági. Fekete szárnya van-e, nem lehet megállapítani, lehet, hogy ő maga árasította a sötétséget. Felém nyúlt. Fájdalom hasított belém. Sírni kezdtem, hozzám sem ért, de fájt, nem tudom mit tett, de a csontjaim is fájtak.

- Ne! Hagyd békén a többieket!- síkoltottam, mikor, Noé, összeesett.

- Nora!

Felébredtem. Nem nyitottam ki a szemem. Mint a fekhelyem keménységéből meg állapítottam, Noén fekszem.

- Szerinted, mit álmodott?- Noé kérdezte, Willt. Keze hátamon nyugodott, hüvelyk ujjával óvatosan simogatott.

- Nem tudom, eléggé ki volt. Nem láttam ilyen rémültnek, rég óta. Még mikor Robin péppé vert akkor sem.

- El fogja árulni?

- Lehet. Lemegyek a boltba, veszek valamit enni. Ha Nora felébred, próbáld megtudni mit álmodott.

- Rendben. Hallottam az ajtó csukódását, amire ösztönösen felkaptam a fejem.

- Jó reggelt- Noé mosolygott rám- Jól vagy?

- Többé-kevésbé… Szédülök, és fáj a fejem. Ezen kívül meg vagyok.

- Mit álmodtál?  Könnyek gyűltek a szememben, mikor visszaemlékeztem.

- Egy furcsa teremben voltunk. Mindannyian. Te, Will, Jane, és Kazuo. Még az is lehet, hogy többen voltunk, csak nem emlékszem. Egy szárnyas valami, megölt minket. Én még mielőtt meghaltam felébredtem. Mi volt ez Noé?- a vállára húzott.

- Nem tudom. Nem csak egyszerű rémálom?

- Olyan, furcsa volt. Valóságosnak tűnt… Bár teljesen biztos, hogy igazad van. Csak egy álom.

- Ami a tegnap estét illeti…

- Nem történt semmi- vágtam közbe.

(***)

- Nora, mutathatunk valamit?- Kérdezte, Noé Willel.

- Attól függ. Igen.

- Beköthetem a szemed?

- Nem.

- Akkor gyere- Will megfogta a kezem, és vezetni kezdett, közben Noé bekötötte a szemem. Két sráccal úgy, hogy nem látok… Fura helyzet.

- Megjöttünk!- mondta, Noé, pár perc, bolyongás után, ami nekem bolyongás volt. Levette a szememről a kötést. Egy ház előtt álltunk. Az ajtó nyitva volt. Magas szőke tűsi hajú srác állt az ajtóban, fekete furcsa nadrág volt rajta, egyik szára felhúzva, fehér pólóján egy felírat díszelgett: Crazy Love.

- Hova hoztatok?- kérdeztem, miközben kezet nyújtottam- Nora, örülök.

- Zack, gondolom te vagy Will barátnője.

- Most, hogy mindenki ismer, hol vagyok?

- Mindjárt meg látod-, húztak maguk után a fiúk. Egy stúdióba értünk, minden ott volt, a hangszigetelt fal, a hely ahol feléneklik a dalt, keverő pult, mikrofon.

- Ez egy kisebb vagyonba kerülhetett.

- Nagyba- mondták egyszerre.

- Oké, akkor most meséljétek, el miért vagyok itt.

- Ha nem esett le, mi egy bandában zenélünk.

- Ezt tényleg nem jött le… És most előadnátok valamit?- kérdeztem, és lerogytam az egyik székre.

- Szívesen!- mondta Zack- Az első számunkat!

- Jó!- kiáltották a többiek is. Noé művelt valamit, amitől elindult a zene, kaptam egy fejhallgatót, és elkezdtek énekelni. Willnek volt a legmélyebb hangja, Noé hangja olyan pont se, mély se magas, Zack hangja pedig a fővokalista szerepét töltötte be. A mi nyelvünkön is énekeltek, de angol szavak is kihangzottak, mint; Crazy, Bad, Girl, Beasutifull, Love. Ezen kívül még rengeteg angol szó volt benne, de szinte semmi az angol tudásom.

- Megnézed a videót?- kérdezte, Will, mikor befejezték a dalt.

- Van videó?

- Igen, az alap történet egyszerű: Van Noé, akinek van egy barátnője, mindketten táncosok, tökéletes szerelem. Ekkor a lányt megkérik, én és Will, hogy szerepeljen az egyik klipünkben, de mint énekes. Will összejön a lánnyal- Ez a videó elég érdekes, mert Noé barátnője tényleg az a lány volt, és Will tényleg elhappolta tőle. Ezért lett, mind a banda, mind a szám címe Crazy Love. Itt lefagytam. Mi van, ha Noé, csak azért tette azt, amit, mert vissza akarja adni Willnek?

- Nem, köszönöm, mennék… Jó volt. Sziasztok, Zack örülök a találkozásnak. - Noé, észre vette, zavarodottságom, és utánam jött, Will ott maradt, nagyon érdekelte mi lesz Noé mentsége, de nem jött ki.

- Nora! Mi a baj?- Fogta meg a vállam.

- Engedj el.

- Mit csináltam?- kezdett neki leesni a tantusz.

A csöndet ő törte meg.

- Ha arra gondolsz, csak a volt barátnőm miatt tettem, amit, tévedsz. Nagyon sok barátnőjét próbáltam már lenyúlni, de eddig te vagy az egyetlen, akivel nem jutottam semmire, te csak viccnek vetted. Mikor tegnap este, csak ketten voltunk, te elutasítottál, ezt Will egyik barátnője sem tette meg. Bár, Will ezt nem tudja, de szinte mindegyik barátnője, megcsalta volna, az adandó pillanatban, ha én nem mondom, nekik, hogy Will jó gyerek. Willnek vagy tizenöt barátnője volt, egyiket sem az eszéért szerette, tizenötből egy, aki nem csalná meg. És az, te vagy.

Meghökkentem. Willnek ilyen barátnői voltak? Nem szóltam semmi, sarkon fordultam. Fogalmam sem volt róla, hol a fenébe vagyok, de három óra gyaloglás nekem sem fog ártani. Noé nem jött utánam, sem Will, se senki. A sarkon visszanéztem, Noé még mindig ott állt, és engem figyelt.

(***)

Noé, és szülei házában pókereztem volna, ha vakon nem tolom be az összes pénzem. Will, és Zack a banda jövőjéről tárgyalak valamit, egy kiadóval. Noé, pedig meghívott, pókerezni. Már csak ketten voltak játékba. Noé, és egy srác. A többiek, vagy kint bagóztak, táncoltak, ittak. Én Noé mellet ültem, és az egyik zsetonnal játszottam. Páran, rezzenéstelen arccal, figyelmesen bámulták a játszmát, engem nem kötött le. Lassan felemelkedtem, és besétáltam söröm társaságában. A nappaliban sötétség honolt. A zene maxon, ugráló, táncoló, csókolózó, flörtölő emberek. Kiríttam a rendszertelenségből, görnyedt, részeg, öntudatát vesztett emberek között, egy kimagasló, egyenes tartású lány.

(***)

Egy ágyon feküdtem, mellettem, egyenletesen lélegző test. A karján feküdtem valakinek. Hirtelen kinyitottam a szemem, Noé feküdt mellettem, ha jól látom ruha nélkül! Rajtam csak fehér nemű! Hirtelen mozdulatomra, Noé is felébredt, ő is rémüldözni kezdett. Magamra húztam a takarót. Ő is így tett.

- Noé! Mi a frász történt tegnap?- a sírás határán álltam. – És hol vannak a ruháim?

- Nora, ne essünk pánikba, biztosan itt vannak valahol, és semmi sem történt- elfordultam, ő addig felkelt, és ruhákat szedett elő. Elő vett egy nadrágot, és adott egy pólót.

- Menjünk ki a konyhába, együnk valamit, és emlékezzünk vissza- hangja közel sem volt nyugodt. – Mire emlékszel a tegnap estéből?

- Táncoltunk, utána kimentünk, riogattuk a szomszédokat, utána, a csillagokat néztük. Innentől sötétség.
Kisétáltunk, a konyhában fogadó látvány, közel sem volt szívmelengető. Ha valaki látott már, visszataszító, elszomorító dolgot, talán van némi sejtése arról, ami minket fogadott. Az asztalon a póker maradványai szétdúlva, néhány boros pohár törötten hever, néhol részegek alusszák az igazak állmát. De nem ez volt a legrosszabb. Ruhám, és Noé, ruhái, szétdobálva. Itt betelt a cérna, elszakadt a pohár. Keserves sírás tört ki belőlem. Noé sem volt elragadtatva. Félmeztelenül ült le az egyik székre. Üveges szemmel bámult maga elé.

- Mit fogunk tenni?- hangja rekedt volt és remegett.

- Will megöl! Engem, és utána téged is! Lassan fog végezni velünk! Hogy fájjon!- tovább sírtam, mint egy pólyás. Gyengének, és ostobának éreztem magam. Jogosan.

- Nyugi, így kvittek leszünk!

- Te komolyan ennyivel lerendeznéd?- hatalmas szemekkel bámultam rá. – Komolyan ennyi jelent neked, hogy a legjobb barátod, csajával feküdtél össze? Kvittek leszünk? És én most mihez kezdek? Will a nagy szerelmem, kidob, mert részegen megcsaltam? Neked meg úgy is ki kellet egyenlítened? Ennyivel képes volnál lerendezni?- megrökönyödve néztem rá. Elgyötrődött ábrázata, szánalmat ébresztett bennem, nem tudja mit kéne csinálnunk.

- Nora, mit akarsz tenni? Odamész, és elmeséled, hogy nem emlékszel rá, de lefeküdtünk?- gúnyolódott. Először nem hittem, hogy ilyen helyzetben gúnyolni kezd, de ezt tette. Úgy néztem rá, mint egy idegenre. Mintha most közölte volna, hogy megölt öt embert, de véletlenül. És sajnálja.

- Mikor súlyosabbra fordul a helyzet, gúnyolódni kezdesz? Így akarod megoldani? Had gratuláljak- vonásaim, megkeményedtek, némán felszedtem a ruháim.

- Hová mész?- kérdezte, mikor kijöttem a fürdőből.

- Elmesélem Willnek az incidenst- most fordult a kocka, és ő nézett úgy rám, mint egy örültre, hitének, hangot is adott:

- Mond, neked teljesen elmentek otthonról?

- Vagy nyomor, vagy hazugságban élés. Én nem fogok hazugságban élni.

- Veled megyek.

- Ha jössz, pár percre haza kell ugornom valamiért.

Otthon, elővettem legféltettebb ruhámat, egy fekete pántnélküli estélyi, ami épp csak a fenekem alá ért. Ha ebben jelenek meg Will előtt, talán nem lesz olyan mérges. Beültem a kocsiba. Noé pár másodpercig bámult, mikor kezdett kínossá válni a helyzet, valamit motyogott az orra alatt:

- Bajkeverő…- alig lehetett hallani mit mond. – Komolyan azt gondolod, hogy ilyen ruhában majd megbocsát?

- Nem láttad mit szólt a pizsamámhoz.

- Te tényleg bajkeverő vagy- nevetett, még mindig engem bámul, majd beindította az autót.

22.rész/ Táncos, és jó fej!Mi kell több?

2012. márc. 8. 19:38 - írta DarkDevil

Sziasztok!6 oldal lett!Aki nem olvasta Unnie részét, az most tegye meg!És utána jó olvasást!(Én is annyit csinálok mint Jane!:$)

PS.:Unnieee, találd ki, kiről formáltam Noét!(Csak a becenevét!:D)

D.D.

(Remélem a Gárfild még nem volt!)

A hang úgy megrémisztet, mint Henry hangja, mert szerintem a temetőbéli hang az övé volt, de ez most lényegtelen volt. Robin köhintése volt az előbbi moraj.

- Ha az enyém nem lehetsz, másé, sem- köpte, a pad mögül, a szívem hevesebben vert, de ha bármit megtanultam a könyvekből és az akció filmekből, az, hogy ilyenkor nem szabad sokkot kapni. Nyugodtnak kell maradni. Ebben a pillanatban ez nagyon nehéz volt, de megígértem magamnak, hogy nem leszek a megmenteni való kicsi lány, pedig most elkélt volna a megmentés, hisz, ha jól hallottam most kaptam egy halálos fenyegetést.

- Miről beszélsz? – nyugodt volt a hangom, remélhetőleg nem remegett, miközben hátra fordultam.

- Nagyon jól tudod te azt- ő sem akart összeesni az idegességtől, és ha jól láttam egy kést hozott elő, ez elég beteg, azt hiszem, van egy ilyen szám, meg ölte a szerelmét.

- Robin, neked a sárga házban lenne a helyed-, nevettem óvatosan, bár lehet, nélkülözhettem volna ezt a kis viccem, idegesen (jéé ideges lett, vagy csak dühös?) emelte fel a kést.

Még Scott is idegesnek tűnt, nagyon szívesen rárivalltam volna, direkt vezetett ide! Hogy Robin áldozata legyek. Miért komálják egymást ennyire, vagy csak Robin zsarolja? Én már bármit kinézek belőle.

- Tedd le azt a vackot, és embereld meg magad!- mondta Scott, váoh! Mennyi váratlan dolog, a jobbágy fellázadt ura ellen, milyen jó hasonlatokat tudok!

- Mi van? Hirtelen a… - nem mondta tovább, milyen kedves, nem illet csúf szavakkal de, a halálomat kívánja, körül vagyok véve kedves emberekkel.

- Tedd le! Nem lehetsz ennyire elme háborodott! Megölnéd Norát?- Ha szerencsém van, Scott és Robin lerendezik egymás között.

- Tudod, hogy nem védheted, meg- horror filmben érzem magam!

- Lehet, hogy erősebb vagy, de azzal nem érsz semmit!- fogta magát és kitépte Robin kezéből a kést, majd eldobta messzire. Valakit el is találhatott!

- Nekem így is megfelel!- mondta, majd elindult felém, most már tényleg nem voltam higgadt.

Eszembe jutott, mit láttam egy rendőrtől. Tízed másodpercem sem volt, hogy körvonalazódjon a terv, de reményem az volt, hogy sikerül.

Robin elhaladt mellettem, mert hírtelen félreálltam, kezemet kitártam, majd megragadtam a nyakát, úgy, hogy a karhajlatommal tartottam a nyakát, erősen szorítottam, itt van valami, amit ha elszorítok, elméletben elájul.

- Azt, hiszed menni fog?- fuldokolt karjaimban Robin. Kezével próbálta enyhíteni szorításom, de erőteljesen szorítottam, még én is meglepődtem. Köhögni kezdett, Scott, némán, tátott szájjal bámult ránk, hol a támadóból lett fuldoklót, hol az áldozatból lett fullasztót.

- Nora engedd el!- parancsoltatott immár nekem is.

- Miért, hogy véget vessek boldog életemnek?- kiabáltam vissza, majd még erősebben szorítottam.

Robin a földre rogyott, én pedig leengedtem sajgó karom, nem rogytam térdre, mint ahogy ezt tettem volna, pár nappal ezelőtt.

- Hála a jó égnek, hogy elengedted!

- Döntsd már el, hogy kinek a pártján állsz!- rivalltam, most már ténylegesen rá.

- Nincs valami főzeted, amitől elfelejti, hogy téged szeret?

- De, mindig hordok magamnál valami legális drogot.

- Na! Valamit ki kell találni!

- Van egy ötletem!- azzal indultam is volna.

- Hova mész? Még is milyen ötleted?

Választ nem kapott, mivel, nem volt ötletem, és nem akartam ott lenni mikor Robin felébred. Egy dologban bízhatok, mire felébred, olyan súlyos amnéziája lesz, hogy azt sem fogja tudni, hogy ki vagyok, és mivel nagyon kedvelem a társaságát, elhitetem vele, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk, de soha többek… Vagy ez rossz ötlet? A válasz, egyelőre nincs meg.

Amint haza értem, első utam a tükör elé vezetett, ott kitágult pupillákkal bámultam magam. Mi oka volt, Robinnak, hogy belém szeressen? Türkiz kék szem, a hajam, leginkább szőke de sötét barna tincseket rejt, ami olyan hatást kelt mintha mellíróznám, fazonja: nem a hajamnak nincs fazonja! Néha nagyon tudom utálni… Az orrom kicsi és pisze, a szám túl vastag, legalább is szerintem, arcom kerekded, és baba bőröm van, de még így is felfedezhetőek rajta apró bőrhibák.

Hogy lehet, egy ilyen arcba beleszeretni? Vagy a bensőmbe szeretett? Az nem létezik! A fejem lüktetni kezdett, és még a hat óra alvás után is úgy éreztem, itt helyben, a tükör előtt nyom el az álom.

(***)

Reggel, az ébresztőnek hitt csengő ébresztett fel, aminek őszintén nagyon örültem, mert épp egy nem túl közkedvelt hírességről álmodtam.

Pizsamámban, ami egy topból, ami köldököm fölé ért, és egy sortból, ami szép kék volt, csak, azért mert megy a szememhez.

Kitántorogtam, Jane, épp most végzi a reggeli edzését, ami 200 has présből, 50 felülésből, 25 fekvőtámaszból, és 50 guggolásból áll. Én ennyibe valószínűleg már belehaltam volna, egy enyhe szívroham vitt volna el.

Így kicsit hiányos öltözékben, kómában, tántorogtam az ajtóhoz, a hajam gubancos volt, hiába, a rémálmok már csak ilyenek…

- Hú, de jól néz ki valaki kora reggel!- kaptam egy elismerő füttyöt, Willtől aki az ajtófélfát támasztotta bal kezével.

- Te sem panaszkodhatsz!- öleltem meg mosolyogva, koptatott farmert, fehér pólót, és fekete bőrdzsekit viselt. Észveszejtő látványt nyújtott.

- Milyen kedves vagy hét alvó- jött egy sértés, csak, hogy ki egyenlítse az előbbi bókot, majd megbánva gyorsan nyomott egy puszit az arcomra.

- Minek köszönhetem, hajnalok hajnalán való látogatásod, Kedves?- vettem elő a kevésbé 21. századi modorom.

- Kérdezni szerettem, volna valamit, de végtére is, nem számítottam ilyen, szívélyes fogadtatásra- mért végig, elismerőn, és egyben olyan aranyosan, hogy kevés hiányzott ahhoz, hogy ne ugorjak a nyakába.

- Még pedig? Várj, előbb gyere be, nem kell mindenkinek látnia varázslatos pizsamám.

- Pedig elég sexy…- mondta elgondolkodva, majd sokat mondón, ismét végig mért.

- Gyere már be!- nevettem. Megfogtam a kezét, és magam után húztam a nappaliba. Anyuék nem voltak otthon, apa üzleti úton van, anya pedig kora reggel indul dolgozni, és késő este ér haza. Különben kinyírnának, hogy ilyen lenge öltözetben, fogadok embereket, Janen kívül.

- Szóval, ha már te nem hívtál meg, hogy meg ismerjem, kedves szüleidet, képtelen vagyok én meghívni téged vacsorára, ma.

- Komolyan?- hülye kérdés volt, csak remélem nem hülye választ, kapok.

- Igen, este hatra tudsz jönni? A szüleim már tudják, hogy jössz.

- Persze!

- Ha nem baj, előtte még Noé barátom, átugrik hozzám, ha szerencséd van, nem találkoztok.

- Miért lenne baj?- azt már nem is kérdeztem, hogy miért van szerencsém, ha nem látom…

- Semmi…- mosolygott, most már tényleg nem bírtam, és az ölébe másztam.

- Ééés mibe menjek?- gondolkoztam hangosan.

- Nekem így teljesen megfelelsz.

Mosolyogva a hajába túrtam, majd meg csókoltam.

- Megyek, felöltözöm, addig, tudnál nekem készíteni egy kávét, a konyhában van a gép.

- Nem mehetnék veled?- kérdezte kölyökkutya szemeket meresztve rám.

- Ha akarsz…- vigyorogva indult volna utánam, meglátta az arckifejezésem, és a konyha felé fordult.

Felhúztam, egy piros nadrágot, egy fehér pólót. A bőrdzsekimet megragadva, rohantam le a lépcsőn, a fürdőbe. Ott elvégeztem az alap dolgaimat, majd loholtam a konyhába, ahol Will már a saját kávéját kortyolta.

- Mit vártál? Hogy félórán keresztül öltözöm?

- Őszintén? Úgy gondoltam legalább háromnegyed óra lesz.

(***)

Öltözék, Öltözék, Öltözék… Mit vehetnék fel, a szülőkkel való találkozásra?

Tavasz van, így valami lengébbet is felvehetek, kivéve a pizsamámat. Maradtam abba, amibe, iskolába mentem.

Willék háza felé vezető utamon, egyetlen szórakozásom az volt, hogy azon járjon az eszem, vajon Noé milyen? Mivel semmit nem tudtam róla, inkább a fülhallgatóból üvöltő zenére koncentráltam.

- Helló- nyitott ajtót, egy magas sötét barna hajú, fiú.

- Szia!- nyújtottam kezet- Nora vagyok.

- Igen, Will mintha említette volna, hogy egy ujjal se merészeljek hozzád érni, amit most sikeresen elrontottunk a kézfogással- nevetett- Én Noé vagyok, Will talán mesélt.

- Azt, mondta, ha szerencsém van, nem találkozom veled.

- Hát, úgy tűnik, a szerencse az én oldalamon, áll, Will épp lent van, vesz neked, valamit- kacsintott.

- Most akkor elmesélnéd, hogy miért, is kell nekem, tartanom tőled?- böktem meg mellkasát.

- Elmesélhetem, de gyere be. Will, és szülei épp nincsenek itt, Will úgy gondolta, előbb kéne jönnöd, mint az ősei.

Egy szép letisztult, ház fogadott, csak a nappali berendezése, kerülhetett két millióba. Lehet, hogy mégsem ilyen egyszerű ruhát kellet, volna öltenem.

A fehér kanapéra ült, ami a nappali közepén ékeskedet, előtte egy hatalmas téve foglalta a helyet. Én mellé telepedtem, majd kérdőn meredtem rá, magyarázatot várva.

- Szóval, mint hallom, William nem mesélt rólam…Nem lesz merész ez a póló?- Dekoltázsomat bámulta, ami hála ennek, a béna lecsúszós pólónak, most szépen, látszódott. Elpirulva húztam, feljebb.

- Hallgatlak, ami a magyarázatodat illeti.

- Ami, a magyarázatomat illeti; Jobb, ha vigyázol velem, nem vagyok egyszerű teremtés, és bármikor elcsábítalak!- meghökkenve néztem rá, sokszor mondhatta már ezt lányoknak, mert az a szívdöglesztő mosoly, amit pár pillanattal ezelőtt villantott, még engem is az ájulás szélére kergetett. Meg tudom érteni, amit az előbb mondott, mélybarna szeme volt, ami játékosan csillogott, Sötét barna haja, inkább fekete volt, mint barna, haja elsőre szabálytalannak tűnt, de jól megnézve, sok munkába kerülhetett, vastag ajkai, cukin mosolyogtak, rendíthetetlenül. Arca hibátlan volt, erős rá a gyanúm, hogy sminkeli magát, másképp, hogy lenne ilyen tökéletes? Ujjatlan póló volt rajta, mint látom nem véletlenül, szálkás izmait, így az egész világ megcsodálhatta.

- Ha megkérdezhetem, mivel foglalkozol?- felkeltette az érdeklődésem a srác, nem tagadom.

- Táncos vagyok.

- Komolyan?

- Igen, mutathatok pár mozdulatot! Zenei aláfestést, volnál kedves nyújtani?

- Persze! Mit szeretnél?

- Valami pörgős?

- Van egy mixem, bár hete kaptam a diszkóban, megfelel?

- Mondjuk.

Elindítottam, Noé pedig, pár másod percig csak hallgatta, majd táncolni kezdett rá. Még sosem láttam, ilyen jól táncolni senkit! Komolyan, remekül táncolt!

Sikítani akartam, mikor szaltózott, felsője falcsúszott, megmutatva ezzel kidolgozott felső testét, itt majdnem elájultam, a végén Michael J.- os mozgást bedobva, zárta, fergeteges produkcióját.

Az állam, véletlenül leesett, de nem akart becsukódni. Konkrétan, nem kaptam levegőt.

- Látom tetszett, ült mellém- még mindig mosolyogva, gyengéden becsukta a szám.

- Ez, egyszerűen, zseniális volt!

- Még nyomába sem érek annak, amit el akarok érni- legyintett.

- Pedig, én a szaltónál, kevés hiányzott, a sikításhoz!

- Köszönöm, az ujjatlanom felcsúszásáról nem tehetek, bocsánat…- mosolygott, sunyin.

- Semmi, az volt a tetőpont!- nevettem, majd hirtelen elhallgattam, mert eszembe jutott, Will.

- Mi baj?

- Semmi, csak Will…

- Hé, ez csak egy kis táncbemutató volt, Will, ennyit tud majd!- kacsintott, nagyon helyes látvány mikor kacsint. Megráztam a fejem, hogy kiverjem ezt a fejemből.

- Sziasztok- hallottam, Will lehangolt hangját.

- Will, és nem sokára megyek-, mondta Noé.

- Jó, szia- biccentet.

- Nora, örülök a találkozásnak-, mosolygott- Remélem, majd még találkozunk.

- Szia!- integettem.

Kezet fogott, Willel, majd távozott a helységből.

- Látom, megismerted Noét…- kezdte sejtelmesen-, Miről beszélgettetek?- tért végre a lényegre.

- Semmiről, megkérdeztem, mivel foglakozik, ő meg mondta, hogy táncol, utána, táncolt, tudod a mixre, amit DJ adott múltkor.

- Szóval táncolt…- idegesen ráncolta homlokát- mindig táncol…

- Mi va’?

- Semmi, semmi. Mond, hogy csak táncolt!- fohászkodott.

- Mégis mi mást csinált volna?

- Hát, nem tudom, vetkőzős, táncműsor?- viccelődöt, láthatóan megkönnyebbült, hogy, egyszerű táncról volt szó.

- Szüleid mikor jönnek?

- Úgy fél óra múlva, a vacsora már kész van, addig csinálhatnánk valami mást- kacér mosolyt véltem felfedezni, közelebb hajolt, hogy megcsókoljon…

- Nézhetnénk tévét! Nekünk nincs ilyen nagy!- hárítottam, csak mert a Noéval való találkozás, mély nyom, volt, nagyon helyes az a srác!

- Én valami másra gondoltam, de ahogy akarod- nyúlt a kapcsolóért, csalódottan.

( *** )

- Jó napot!- köszöntem, Will szüleinek, akik épp az ajtón készültek belépni.

- Ó,Nora!Előbb jöttél…

- Mi azt illeti, anya, én hívtam előbbre- vágott közbe Will.

- Őrülök, hogy megismerhetlek, Nora, Fred vagyok, Will apja- nyújtott, kezet, őszülő haját, fekete tincsek tarkították, furcsa kinézetett adva ezzel neki, Willtőle örökölte, kissé nagy orrát, és vékonyka száját. Kezét, a lehető legerősebben szorítottam, nehogy már nyámnyilának tartson!(Nem is vagyok az!)

- Én is örülök ifjú Nora!- nyújtottam, egy finom fiatal hölgy a kezét, Fredhez képest igen fiatal volt, szőke, agyon plasztikázott nőszemély, ha jól látom, nem Will édes anyja. S, ha még is, jól titkolja. – Selly vagyok, de neked csak Sell- mosolygott, egész kedvesnek tűnik, cicás kinézetével ellentétben

- Nem az igazi anyukád ugye?- súgtam, Willnek, mikor hallótávolságon kívülre kerültek.

- Honnan tudtad? Apa szerint, alig észrevehető, hogy, a mostoha anyám.

- Nem, mondta ezt némi szarkazmussal?

- Én is azzal mondtam, Kicsim- vigyorgott, zavart arcfejezésemet látva, könyökömnél fogva, vezetett a konyhába.

- Az előétel, Fred húslevese!- mondta ünnepélyesen Sell.(Azt hiszem így fogom hívni.) Kaptam egy tányérral, volt benne minden, és semmi sem tűnt műanyagnak, répa, krumpli, zeller, hús, és cérnametélt. És az íze! Valami Isteni! Nem is értem, hogy van ideje, egy ilyen komoly üzletembernek, ilyen jó levest főznie, csak a fia barátnője miatt.

- Uram, ez nagyon finom lett!- Mondtam, két falat között.

- Köszönöm. Hívj csak, Frednek.

- Jöhet a második?- Kérdezte Sel, aki a hangyányi adagjával, már végzett.

- Én annyit ettem, hogy rögtön jöhetne, a desszert!- szót közbe, Will. Nem értettem miért, de apja vette az „adást”, mert így szólt:

- Selly, szerintem, is, én tele vagyok!- hol, Willre , hol Fredre néztem, akik láthatóan, értették egymást.

- Rendben! Akkor jön a gyümölcssaláta!- Sel is tudja, miről van szó! Kirekesztett vagyok!

- A gyümölcssalátának, finom gyümölcs íze volt. Köszönjük!Nora, jössz?- kérdezte Will.

- Őm, igen, megyek…- most értettem meg, mi a dörgés, és miért kellet ki hagynom, a biztosan finom, főételt, Will szobája miatt.

Will ment elől, fel a lépcsőn, első emelet, második emelet, és egy utolsó. Itt Will megállt egy pillanatra, majd tovább indult, és bement egy szobába. A falka terep mintásak voltak, egy ágy volt a szoba sarkában, mellette egy íróasztal, tévé, PS…(Soroljam még?) Az ablak az útra nézett. Teljesen átlagos szoba volt, kivéve egy valamit, egy teleszkóp, állt az ablak mellett.

Will is észrevette, mit figyelek, és így szólt:

- Megnézed?

- Megnézhetem!?

- Gyere- húzott oda, kinyitotta az ablakot, mellém térdelt.

- És, én, hogy fogom látni, amit kell?

- Segítek, tartsd a szemedhez, és forgasd csak, amerre akarod, szerintem látni fogod. Én majd innen támogatlak-, fogta meg a derekam.

Rengeteg, csillagot láttam, néha, többet egyszerre, szép volt.

- Ez nagyon szép Will!

- Ugye?- mosolygott, már az ágyon ült, én felkeltem és mellé telepedtem.

- Úgy örülök, hogy itt, vagy- súgta, majd az ágyra fektetett, és meg csókolt.

- Hidd el én is- nyögtem bele a csókba.

Hírtelen, eltoltam magamtól, megszakítva ezzel a meghitt pillanatot. Még én magam sem tudom, miért.

- Mi történt közted és Noé között!?- szegezte nekem a kérdést.

- Még is, honnan veszed, hogy bármi történt!?

- Ha, nem történt volna, most éltél volna a lehetőséggel!- most, éreztem úgy, talán igaza van… Baszus!

- Nem-nem történt semmi!

- Pedig nagyon, úgy tűnik, elcsavarta a fejed!- sértődötten, ült odébb.

- Will!- hátra döntöttem, majd, laza mozdulattal, átvetettem rajta a lábam, így megakadályozva, hogy bármit tegyen, és egyben kínos helyzetet is teremtettem, amit láthatóan egy kicsit élvezett.

- Mit fogsz csinálni?- villantott, egy mosolyt.

- Még magam sem tudom, de ne remélj semmit!

- Tudtam! Biztos történt valami!Nora!Nem viselkednél így!- mondta. Elgondolkoztam, de hát tényleg nem történt semmi! Will kihasználta, figyelmetlenségem, és fölém kerekedett, így most én voltam, aki lent volt.

- Mit csinálsz?(Kezdtem élvezni a helyzetet, talán, még sem történt semmi!)

- Én senki hatása alatt nem vagyok, így bármi kitelik tőlem…- Hogy nyomatékosítsa szavait, megcsókolt, először fullasztónak éreztem, majd kezdtem megszokni, végül elengedtem magam. Will leszállt rólam, én alig kaptam levegőt, még pár percig feküdtem, Will az arcomat fürkészte.

- Jól vagy?- kérdezte, aggódva.

- Azt hiszem, csak meg ijedtem…

- Hidd el, én is.

Kopogtak az ajtón, és Noé lépett, be és így szólt:

[Mu-ha-ha-ha, következőben kiderül!]

21.Rész

2012. márc. 5. 16:02 - írta Unnieee

Szörnyen sajnálom,hogy csak most van rész,de beteg voltam :/ Na, mindegy, jó olvasást! :)

Unnieee

Ijedtemben össze-vissza kezdtem forgatni a fejem. Ki mondta ezt? Éreztem ahogy felgyorsul a légzésem,egyszerűen nem tudtam máshogy reagálni,így hát futni kezdtem. Kicsit bunkónak éreztem magam, mert hát milyen dolog így lelécelni egy temetésről? Normális esetben a saját házunk felé futottam volna, de most nem. Már csak 3 háztömbnyire voltam az úti célomtól mikor egy könnycsepp gördült le az arcomon. Szinte sikítva rohantam be a lakásba,melynek ajtaja csak estékre volt bezárva.

-Jane!­sikoltottam.

-Mi történt minden rendben?­kérdezte aggódva,miközben óvatosan leültetett a kanapéra. Mire észbe kaptam, már bőgtem. Majd elmondtam Jane-nek az egész történetet. A temetést,Henry apját, a hangot…mire ő nagylelkűen csak ennyit mondott:

-Nora,biztos csak szomorú voltál és összezavarodtál. Ez egyáltalán nem jelenti,hogy meg is történt.

-De ha egyszer hallottam!

-Hagyjuk…most feküdj le,pihenj kicsit és ha megnyugodtál beszélgetünk még,rendben?

Én csak némán bólogattam,majd fejemet a kanapé karfájára hajtva feküdtem. Csukodt szemmel gondolkoztam a történteken. Talán Jane-nek igaza van és meg sem történt. De mi van ha mégis? És ezt most ne úgy tudjuk be,hogy pesszimista vagyok,de ez is egy lehetőség. Mint gondolom a rosszabbik. Úgy 20 percen belül kinyitottam a szemem,de már este volt. Vagy csak sötét. Elővettem a telefonomat,hogy megnézzem az időt. 17:28. Klassz! Miközben én azt hittem 20 percet szunyókáltam kiderült,hogy 6 órát aludtam! Jane a velem szemben lévő fotelben bóbiskolt,nem akartam felkelteni ezért írtam neki egy rövidke üzenetet egy olyan kis sárga ragadós lapra,amit a keze mellé tettem.

„Köszönöm szépen,hogy itt maradhattam, sokkal jobban vagyok. Nora.”

Majd saját házunk felé vettem az irányt. Ahogy csendese sétáltam,hirtelen egy kéz fogta meg a vállam. Gyorsan megfordultam,miközben lelöktem kezét a vállamról.

-Hé,most meg mi baj?-kérdezte jó barátom Scott.

-Semmi,csak azt hittem más vagy…bocsánat.

-Na,és mit csinálsz errefelé?

-Megyek vízilovagolni. Mégis mit gondolsz okostojás?

-Ha-ha-ha.­most mutatott egy nagyon műnevetést. Én is vele nevettem. Mellettem sétált,pedig azt hittem,másfele megy. Úgy 10 perc múlva megálltunk egy kis padnál és leültünk dumálni. Ott voltunk már jó 12 perce mikor egy olyan hangot hallottam,amitől,ha régebben hallom kiugrok a bőrömből. De most inkább megrémisztett.

20. rész

2012. febr. 20. 18:47 - írta DarkDevil

Unnieee utólagos engedelmével, szeretnék egy rövidke paraszt kvízt hirdetni.

A kérésem a következő:Válaszoljátok meg a kérdést, majd olvassátok el a részt, és azzal kapcsolatban is kommentáljatok, mind ez egy komiban.(Előre is köszönöm!

A kérdésem: Falun a házi szalámit "vastag kolbásznak,, nevezik.A lényeg az lenne, ha kolbász, akkor miért csinálják vastagra?

Kicsit bonyolult, de meg lehet érteni.

(A résszel kapcsolatban: Még sosem voltam temetőben tartott temetésen!

D.D.

Gyász huszárnak öltözve, tetőtől talpig feketébe vonultam végig az utcán, kezembe virággal.

Temetésre mentem.

Pontosabban Henry temetésére.

Nem fog hiányozni! Bár lehet, hogy ez elhamarkodott, kijelentés, és kissé arcátlan.

Henry meghalt… vajon hova került? Lehet, hogy egy jobb helyre került, vagy a pokolra, azért amit a lányokkal tett.

Nem tudom, mit tegyek majd a temetésen. Sírni nem fogok. Nevetni? ,szerintem, seprűvel kergetnének el. Akkor üljek póker arccal? Végül is! Mikor majd megkérdezik, hogy karót nyeltem-e, azt mondom: Nem, csak tegnap pókereztem, és rám ragadt ez a nézés. Vajon mit fognak szólni?

Most már biztos, nem fog hiányozni! Ha kicsit is kedveltem volna, most nem gondolkoznék azon, hogy viselkedjek a temetésén.

Milyen ruhában lesz? Meg kell majd puszilni holt sápadt bőrét? Kihívnak, hogy mondjak pár jó szót, mert senki más nem tud, én meg elméletileg valaha szerettem?

Miattam halt meg! Biztos nem örvendek túl nagy tekintélynek szerettei körében…

- Szia Nora. – köszöntött keserűen történelem tanárom, hajdani Henry gyászoló anyukája.

- Csókolóm!- köszöntem szint úgy, keserűen. – Tényleg sajnálom, ami Henry-vel történt! Én nem akartam! Csak megijedtem… és,és…

- Nora. – nem tudta, mit mondjon, egyet ért velem, úgy gondolja miattam halt meg! Pedig ez nem igaz! Minden épp eszű ember rohant volna a rendőrségre! És nekem van némiképp eszem!

- Igen, tanárnő?- pislogtam rá. Valószínűleg megbuktat történelemből, mi értelme a kedvében járni, ha semmi haszna?

- Ne gerjeszd a feszültséget Nora!- rivallt rám, de nem tudott érdekelni.

- Azt hiszi az én hibám, hogy meghalt! de ez nem így van!Azt mondta Henry jó fiú, de tévedett!Sőt nem is tévedett, nagyon jól tudta mi a dörgés, csak az édes pici fiát akarta védeni!- tört ki belőlem. Még is, hogy képzeli? Úgy érzem döntő pillanat ez életemben, nem hagyom, másnak, hogy parancsoljon!Nem sírom el magam minden második percben!Legalább is megpróbálom!

- Hogy van képed?!- szűrte a fogai között.

- De ez az igazság, nem de?- feszítettem tovább a húrt.

- Nora, te neveletlen kis…- itt elhallgatott, felemelte a kezét, egy pillanatra azt hittem, lesújt, de valaki megragadta a karom, s elvonszolt.

- Maga meg mit művel?- kérdeztem, mikor már megálltunk.

- Mentem, ami menthető. – válaszolt.

- Ki maga?

- Jim, Anna második férje. – nyújtott kezet a férfi. Fekete öltönye, tökéletesen harmonizált arcával; fekete haja kicsit hosszú, homlokán kettéválasztva, szeme mély barna, ábrázatja, alkalomhoz illően fal fehér.

- Miért mentett ki?- nem tudtam leküzdeni, elő ítéleteimet, gyanús volt nekem.

- Mert nem vagyok híve a testi fenyítésnek. – vont vállat. –Beszélni szerettem volna veled Nora. – megérzéseim, íme bebizonyosodtak, beszélni akar velem!Anyám borogass!

- Miről is kéne kettőnknek beszélgetni?- húztam fel baljósan a szemöldököm.

- Henry halálával kapcsolatban.

- Ó értem…- igazából nem értettem, miért kell Henry halálával foglalkoznom, azon kívül persze, hogy temetésen vagyok…

- Tudom, hogy némiképp magadat hibáztatod, a halála miatt. – ellenkezni akartam, de rájöttem, hogy igaza van.- Ellent kell, hogy mondjak neked, nem te vagy a hibás! Minden épp eszű ember rohanna a rendőrségre!

- Én is így gondoltam.

- Sosem bírtam a kis fickót, szoknyavadász, kis mitugrász. Viszont, mikor veled volt együtt, valahogy más volt. Nora, megeszem a kalapom, ha te nem vagy jó hatással a férfiakra!- Ez még nekem is sok volt, mi az, hogy jó hatással? Én?

- Én nem vagyok jó hatással senkire!- jelentettem ki.

- Sajnálom, ha letörlek, de ez így van! Mikor haza jött, rólad áradozott, mintha kicserélték volna! Aztán szegény ördögöt, megcsókolta azt a Tiffanyt…

- Szegény ördög?

Választ nem kaptam, csak fáradtan elmosolyodott.

A hallgatást ő törte meg.

- Menni kellene, még lekésem a saját fiam temetését. – ez elég furcsán hangzott mintha csak az esküvőjéről beszélne.

- Siessünk.

Még percekig bolyongtunk, a lát kép: sír, sír, kicsit nagyobb sírkő, sír , sír, éés itt van Henry!

Leültem egy székre, a gyászmenet elejére.

- Nora kijönnél, szólni pár szót? – kérdezte Anna a történelem tanár, biztosan szívatni akar, úgy gondolja semmi jót nem tudok mondani!

Engedelmesen bólintottam. Majd kimentem.

- Henrynek rengeteg lánnyal volt már dolga, s ebből én sem vagyok ki vétel.

Alapjában véve, nem volt rossz ember, talán csak rossz útra tért. Nagyon szerettem őt. Bárki, bármit gondol, hiányozni fog, ha arra gondolok milyen volt vele, könnybe lábad a szemem.     Remélem, egy jobb helyre került, ahol, nincs előítélet, megvetés, és gonoszság. Ahol mindenki maga lehet. – fejeztem be mondandóm, azt hiszem, ez most szívből jött.

- Ég veled Henry!- odaléptem a nyitott koporsóhoz, megsimítottam a kezét, érdes volt, és hideg, elkaptam újaimat, majd a virágot mellé tettem.

- Szép beszéd volt!Most pedig adózzunk egy perc néma csenddel.      - ez alatt az egy perc alatt, egy könnycsepp futott végig az arcomon.

- Sajnálom. – susogtam.

Esküdni merek rá, hogy valaki azt mondta: Semmi baj!!

Lehet, hogy megbolondultam!?

19. rész

2012. febr. 16. 17:13 - írta DarkDevil

CSOKI!Előbb hoztam a részt!Tudom mindenkinek hiányoztam, mint állat!:PP

Remélem tetszeni fog!Sokat dolgoztam vele!Jó olvasást!

 

D.D.

Itt a garfield!Olyan cuki, nem?Úgy imádom!

- Jane, mi történt!? – Jane nem az, az ijedős típus, ezért mérhetetlenül megrémisztett a hangja.

- Emlékszel arra, mikor a party után, Kazuoval egy ágyban voltunk?- kezdte fojtott hangon.

- Igen, miért, mi történt?

- Jess mesélt, valamit a meditálásról, hogy neki segített, meg ilyesmi.

- Igen mondjad!

- És leültem, hogy kipróbáljam, tényleg kellemes volt, utána elkezdtem gondolkozni, a szilveszteren, és visszaemlékeztem az estére, emlékszem mindenre…

- Bár menyire szeretném hallani a végét, inkább átmegyek, hívd Kazuot!- nagyon féltem, mi van, ha barátnőm… nem erre még gondolni sem szabad!

- Siess!- sziszegte a telefonba.

Elkezdtem rohanni Jane-ékhez, sokan megbámultak. De ez volt a legkevésbé fontos tényező per pillanat.

Ott voltam Jane-éknél, szemem megakadt azon a helyen, ahol Emma és Will ültek…

És Will ott hagyott, elment Emmával… Egy embernek ütköztem, a nagy rohanás közepette.

- Szia!

- Robin!- megnyugvással töltött el a fiú jelenléte. Belenéztem zöld szemébe, amiből őszinte öröm tükröződött.

- Örülök, hogy látlak, nem fogod elhinni, de épp téged kerestelek!

- De elhiszem, és miért kerestél?- nagyon érdekelt mit akarhat tőlem, kicsit jobban is a kelleténél! Hisz a barátnőm… - Hallgatlak, mond csak!

- Nora… ha emlékszel 31-ére…

- Emlékszem- húztam el a szám ,keserűen.

- A vallomásomra is? Nora az estét felejtsd el!- a vége felé mintha titokzatosabb lett volna a hangja…

- Szóval, arra gondoltam, hogy… Te,meg ,Én… esetleg járhatnánk…- a remény végig ott bujkált szemében.
Nem tudom, mit mondjak… a történtek ellenére, én azt hiszem még mindig Willt szeretem. De Robin…aki ott volt, mikor a szeretett személy nem…- De, mi van, ha még is csak lefeküdtem Robinnal?, Mi van, ha Willnek igaza van?,Mi van ha Scott, hallgatást ígért Robinnak az este történtekről?
De még is… Will miért emlékszik a történtekre? Hisz este még halálosan részeg volt!
Lehetséges, hogy Robin mind ezeket megrendezte?
Talán Robin vallomást tett, mivel nem voltam vevő rá, leitatott, majd megfektetett, Willnek beadta, hogy lefeküdtünk, aki természetesen dobott, Scott meg Robin legjobb haverja. Mind ez logikus, de Robint nem így ismerem, de ha tényleg szeret, életbe lép egy fontos szabály: Szerelemben, háborúban, mindent szabad. De ha csak egyszerű egy éjszaka lenne, most nem kérte volna meg, hogy legyek a barátnője…
Mit tegyek?!

- Robin… Őszintén szólva, nem tudom, mit mondjak… Adj egy kis időt, hogy gondolkozzam, az ajánlatodon.

- Rendben- felhúzta szemöldökét, valószínű nem ilyen nemű választ várt.

- Akkor én megyek!- egy bájos mosolyt lövelltem felé, majd újra rohanni kezdtem, eredeti célom felé.

- Jane! Itt vagyok! Várj, ne gyere! Majd én megyek!- szokásos udvarias belépőmhöz képest, ez kicsit bunkó volt, de hát…

- Siess, Kazu már itt van!- Kazu? Hát végül is rövidebb… na, de akkor is!Kazu?!

- Mesélj!- léptem én is a tett helyszínére. Tisztára mint az NCIS- ben!Jane a szemtanú, vagy az áldozat, „Kazu” a tettes, én meg Gibbs.

- Kazuo, te akkor nem emlékszel semmire? – na most Kazu vagy Kazuo?!

- Nem- hagyta helyben Kazuo.

- Akkor; sokat ittunk, gondolom idáig minden világos-, kezdte Jane- utána te felhoztál ide, mondván:Legyünk egy kicsit egyedül!Ketten meghittebb. – Én nem ellenkeztem.

Letettél az ágyra… - a részleteket, gondolom nem előttem, fogják megbeszélni, nem mintha szeretném.

- Jane, megtörtént?

- Igen. – nem látszott szomorúnak, pedig én biztos, hisztérikus rohamot kapnék ha Kazuo lenne az első.

- Sziasztok!

- Hova mész, Nora?

- Beszélek Scottal! – mondtam, s már kint is voltam az udvaron.

A tervem, egyszerű volt; Elmegyek Scotthoz, vagy inkább megkeresem, ilyenkor Willék kávézójában vannak. Csak remélni tudom, hogy Will épp nincs ott, ha meg igen, előveszem a bánatos kölyök kutyus szemeimet.

Scott, beszélni fog. Ha meg nem lekaratézom.

Futólépésben közeledtem, a kávéház felé. Mikor beléptem, melegség, és forró italok illata csapott arcon. Will is itt volt. Megpillantottam Scott-ot, gyorsan oda oldalogtam, kihúztam egy széket és leültem Scottal szemben.

- Szia, Scott! Szép napunk van, nem?

- Nora, te nekem nagyon gyanús vagy- vigyorgott, csak tudná, ő mivel van gyanúsítva…

- Szeretnék kérdezni tőled valamit.

- Mi volna az?- Kérdezte zavarodottan, hál’ Istennek, még csak nem is sejti, mit akarok tőle.

- Hozhatok valamit?- lépett Will az asztalhoz. Szememet hirtelen előnőtték a könnyek, eszembe jutott a puszi kupon, amit adott, az érintése, az illata, a közelsége, mikor nevet…
Haja most kisé fel volt zselézve,ami még kisfiúsabb hatást keltett, barna szemei kifürkészhetetlenek voltak.

- Olyan aranyos…- súgtam, miközben könnyhálómon keresztül még mindig őt bámultam. Valószínűleg meghallotta, mert a szemembe nézett, de nem lehetett tudni, hogy ez most jó jel-e, vagy sem.

- Én egy kávét kérek. – Will nem válaszolt, pedig tudtommal, kicsit több adat kellet, volna arról a bizonyos kávéról. Továbbra is engem nézet, s fordítva.

- Én egy forró csokit- szóltam elhaló hangon.

- Nora, majd beszéljünk- hajolt a fülemhez Will. Érintésétől megborzongtam, de ez jó fajta meg borzongás volt.

- Mit akartál kérdezni?- tért a lényegre Scott, miután Will elhagyta a terepet.

- Mi történt szilveszter este? Csak az igazad, vagy csúnyám megjárod!- fordultam felé.

- Mit tudsz?- sóhajtott fel.

- Annyit, hogy amit mondtál, nem igaz.

- Rendben. Robinnak régóta tetszel, és valamit tennie kellet. Szerelmet vallott, azt hitte ennyi elég lesz, de te keresztbe húztad, terveinket. - Elég sebezhetőnek éreztem magam, egy fiúval, ketten…- Ezért, Robin leitatott, az igaz, hogy nem történt semmi, Robin, az elején még úgy gondolta, remek lesz, ha le is fekszel vele, de azt akarta, hogy emlékezz rá, így mikor kiütötted magad, letett az ágyra, majd ő is elaludt.

- Értem…

- Nora, beszélhetnénk?- Szakított félbe, Will. Majd Scottra nézett, aki csak bólintott. Megfogta a karom, majd magával húzott a pult mögé.

- Will, tudom mit gondolsz, de tudnod kell nem feküdtem le Robinnal!Ilyet nem tennék!Én nem Emma vagyok, de olyan rosszul esett mikor láttalak vele, és…és…nem tudom, mi történt, de azt igen, hogy nem feküdtem le Robinnal!
Ne haragudj rám!Én, én…úgy sajnálom, nem akartam!- itt abba hagytam, és sírni kezdtem, a szememről, nem csak könnyek de némi festék is peregni kezdett.

- Nora! Azt akartam mondani, hogy nélküled, ürességet érzek. Olyan kedves vagy, és okos, mikor ott hagytalak, Jane-ék háza előtt, pár lépés után megbántam, amit mondtam, és rájöttem, hogy még beállva sem csalnál meg. – mondta, majd a fekete pulcsijával letörölte, arcomról a patakokat, és megölelt.

- Nora, lennél újra a barátnőm?

- Will, minden vágyam, de ez nem ilyen egyszerű…

- Mi?Már össze is jöttél valakivel?- a csípős ,megjegyzés már a nyelve hegyén volt, de belé fojtottam a szót:

- Nem!Robin meg kért, hogy legyek a barátnője!Én meg időt kértem.

- Miért nem mondtál nemet?

- Mert csak ketten voltunk az utcán. Tanultam a Henrys esetből.

- Értem. Akkor ez nehezebb lesz mint gondoltam…- megvakarta fejét, majd kézen fogott, és húzni kezdett.

- Hova megyünk???

- Megkeressük Robint, és elbeszélgetünk vele, az élet nagy dolgairól.

Azt hittem viccel, de komor tekintete, elárulta, halálosan komolyan gondolja.

- Hol akarod megnézni?

- A parkban.

- Jó ötlet, de mi van ha nincs ott?

- Tovább keresem. Bocsánat, keressük.

Will, sejtése, nem volt rossz, Robin a parkban ült, és iszogatott,nem citromos sört, de valami piát.

- Nora!Meghoztad döntésed? – örömkötött. Majd meglátta Willt, és elkomorult az arca. – Ez meg mit keres itt?

- Jöttünk, beszélgetni!- állt elém védelmezően Will. Ha verekedésre kerülne sor, Robin felül kerekedne, ezt én is tudtam, de Will a kitartóbb, így csak imádkozhatok, hogy egyszerű beszélgetés legyen.

- Veled nincs miről beszélnem!

- Ó, dehogy nem!- vigyorgott Will.

- Norával annál több megbeszélni valóm van!- vigyorgott immár Robin is.

- Nincs vele semmi dolgod!A válasza nem!Azt hitted, egy sunyi kis csellel elszakíthatsz bennünket?

- Ne te válaszolj, kicsi csíra!Ha jól tudom, Norának tettem fel a kérdést, és nem egy ilyen senkiházinak!

- Na várj csak…- és már indult is volna Robin felé, de megragadtam, a ruháját és visszahúztam.
Némán formáltam a szavakat:

- Hagyd,majd én.
Bólintással nyugtázta, döntésem, és hátrébb lépett.

- Mi a válaszod, gyönyörűm?

- Nem. Robin, sajnálom, de ez nem működne!

- Honnan tudod ha nem is próbálod meg?- horkant fel,majd felkelt, és ,meg indult felém. Will védelmezően elém állt, de odébb löktem, egyszer már kis híján meghalt értem, még egyszer nem fog elő fordulni.

- Robin, tényleg ezt akarod?- kérdeztem.

- Nem téged akarlak!Hanem ezt a mocskot, aki tönkre tesz téged!- mutatott Will felé.

Engem félre lökött, és meg indult Will irányába. Robin erős volt, szinte férfi, a lökés ereje a földre taszított, egy nagy nyekkenéssel értem le. Látásom ismét könnyek homályosították, kinyírja Willt, csak miattam! Nyögések közepette, feltápászkodtam, és Will felé vettem az irányt, szörnyen nézett ki, kék-zöld foltok voltak rajta, orra nem tört el, de vérzett.

- Will én nem akartam!- törtem ki újra könnyekben.

- Tudom- köhögött- de már együtt lehetünk.

A mellkasára borultam és megöleltem.

- Fel tudsz kelni?

- Ha segítesz. – mosolygott Will.

Megfogtam a kezét, felhúztam, rám támaszkodva kezdtünk menni. Nagyon nehéz volt, de bírtam, még. Szinte alig élt, szegény. Mind ezt miattam…

- Sajnálom. – súgtam. Választ nem kaptam, Will elájult.

18.Rész

2012. febr. 13. 16:45 - írta Unnieee

Sziasztook! Úgy volt,hogy Devil hozza ezt a részt,de sajnos büntiben vaan( :( ) Úgyhogy én hoztam. 10 komi és jön a köviii! Jó olvasást!

Unnieee

Miután végeztünk a takarítással, mindenki szépen lelécelt kivéve engem. Én és Jane még egyszer átnéztük a házat, ugyanis nem akartuk, hogy esetleg Dave és Jess találjanak valamit ami nem tetszene nekik. Kis idő multán megjött Jessica és David.

-Sziasztook!- köszöntek.

-Heló.-köszöntünk.

-Na milyen volt a buli?

-Egész jó.

-Értem. Azért látszik,hogy takarítottatok.

-Picit.

-Szivesen maradnék még, de van egy kis dolgom.-mondtam.

-Rendben. Szia-mondta Dave és Jess.

-Szia.-mondta Jane is és összeölelkeztünk.

Mikor kimentem a lakásból láttam,hogy mindent vékony hóréteg borít. Körülbelül 30 métert sétáltam amikor megláttam amiért el kellet jöjjek. Will és Emma egy padon ültek,egymás mellett. Mit keresnek ezek együtt?!

-Sziasztok!-köszöntem gyönge undorral a hangomban.

-Ó! Nora,szia.-köszönt Emma. Pff! Mekkora ribi…

-Te meg most mit akarsz itt?!-kérdezte Will gorombán.-Te most menj!-szólt Emmának aki olyan lett mint egy hűséges kutya, amelyiknek télen is kinn a melle.

-Tudod,csak mert  Emma rám mászott nem kellet volna lefeküdnöd vele!

-Nem is tettem!

-Emlékszel?

-Hát nem nagyon,de Scott azt mondta…

-És te mindent elhiszel amit Scott mond?!

Hirtelen nem tudtam mit tenni,ezért csak becsuktam a szemem és álltam. Nem tudom,hogy percek, vagy órák voltak,de mire kinyitottam a szemem Will nem volt ott. Nem tudom miért,de csapásként ért. Egy hang rántott vissza gondolataimból:

-Szia.-köszönt Robin.

-Oh...sziaa!

-Nincs kedved beülni valahová? Csak dumálni kicsit.

-Legyen.

(***)

Ott ültünk a kávézóban forrócsokit szürcsölve, és nevetve,amikor megszólalt a telefonom. Gyorsan felvettem.

-Halóó??

-Nora? Segítened kell!-hallottam Jane ijedt hangját.

17.Rész

2012. febr. 6. 18:13 - írta Unnieee

Hát Gyerekek,látom a 15 résznek nagy sikere volt,remélem ez is tetszeni fog :D NAgyon köszönöm nektek a komikat és jó olvasást! :D

Unnieee

Ahogy kinyitottam a szemem egy békésen alvó arcot láttam, de csak még jobban megijedtem tőle. Egy hatalmas sikításban érvényesült félelmem.

-Ááááá!- rúgtam le azt a bizonyos ”illetőt”Janeék házában lévő úgymond saját szobám ágyáról. Természetesen nem volt az enyém a szoba,de én dekoráltam, ahogyan csak akartam. Dave nem egyszer mondta, hogy ha valami probléma van odaköltözhetek, és ez lesz az én szobám. Az illető koppant egy nagyot a parkettán és csak ennyit mondott:

-Mi mi aaz? Hol vagyok? Nora??- Ijedezett.

-Robin mi a franc van itt?- Szinte elsírtam magam a gondolattól, hogy talán Robinnal volt az első. Nem mintha nem lett volna jófej a gyerek, csak olyannal akartam lenni akit szeretek. Na és persze emlékezni rá.

-Fogalmam sincs.-mondta és megpróbált felállni, de nem igazán sikerült neki. Én rászántam magam,hogy benézzek a takaró alá. Kiderült, hogy nem volt túl jó ötlet, ugyanis csak a pólóm és az alsóneműm volt rajtam. Megdobtam Robint egy párnával aki rögtön elterült ettől és gyorsan felhúztam macskanadrágomat. Szinte fejvesztve rohantam Jane szobája felé, de út közben láttam a folyosón aludni pár részeg gyereket. Nem szoktam piálni, de lesújtott amit Emma művelt. Berontottam Jane szobájába, de nem kellet volna. Jane ugyan ott volt az ágyban, de mellette Kazuo is. Azt hittem sikítok mikor láttam, hogy Kazuon nincs póló, csak egy farmer, de jobban izgatott az, hogy Jane hogy van. Arra gondoltam, hogy előbb felrugdosom Janet, hátha ő is hiányos öltözetben van és csak utána belezem ki Kazuot. Bár lehet, hogy elég készíteni egy fényképet és Dave elintézi a többit. És persze Robint is. Felkeltettem Janet aki kissé piásan pislogott rám. Nem mertem megszólalni csak Kazuora mutogattam. Jane odanézett Kazuora akinek a keze Jane vállán volt. Jane csak tágra nyílt szemekkel nézett a mellette fekvő fiúra. Szinte levegőt is alig vett! Feltápászkodott az ágyból, pechére nem is a saját pólója volt rajta, hanem Kazuoé. Felvett egy farmert meg egy másik pólót és egy laza mozdulattal gyomorszájba verte Kazuot a párnájával.

-Na,hé mi van itt?- Kérdezte összezavarodva.

-Mire emlékszel a tegnapból?- kérdeztem.

-Hát nem túl sokra, csak arra, hogy Scott fejbe lett cseszve egy focilabda által és, hogy te Robinnal táncolsz.

-Rólunk semmi?-kérdezte Jane miközben odadobta Kazuo pólóját neki. - A kérdésre válaszolóan megrázta fejét. Majd ezt mondta:

-Csak arra hogy itt voltunk és csókolóztunk.- mondta. Rajta is látszott, hogy fél, de mintha kissé mosolygott volna, mikor kimondta ezt.

-Jó. Most kicsit hanyagoljuk el ezt és segítsetek!- könyörögtem.

-Miért mi baj?-kérdezték egyszerre.

-Kb. az mint nektek csak az én helyzetem egy fokkal rosszabb.

-Mégis miben?- kérdezte Jane.

-Mellettem Robin volt!-mondtam sírásba folyó hanggal. Jane egy darabig csak nézett aztán fogott egy telefon és felment a tetőtérbe, mi meg követtük. Bekapcsolta a telefonon a kihangosítót és elkezdett üvölteni:

-Mindenki takarodjon haza!!!

Ezt eljátszottuk minden emelten, és nekünk csak annyi volt a dolgunk,hogy Robint és Scottot itt tartsuk. Kis idő múlva mindenki el is kotródott, mi pedig faggatni kezdtük Scottot,mert nagyon úgy nézett ki, hogy ő volt ötünk közül a legkevésbé másnapos.

-Szóval, te és Robin nyelveztetek kicsit, de mikor megpróbált levetkőztetni elég csúnyán összekaptatok és te kerültél ki győztesen, úgyhogy megnyugodhatsz. Nem történt semmi. Viszont Kazuo,Jane…rólatok nem tudok sokat mondani, csak annyit, hogy smároltatok.

-Rendben. Azért kösz.-mondta Jane. Scott és Robin megindultak az ajtó felé, de én visszarántottam őket.

-Mit képzeltek hová mentek??

-Haza.

-Majd ha végeztünk a takarítással, mehettek.

Nem is volt olyan sok a mocsok, csak a nappaliban és Jane szobájában volt káosz. 2 órába telt mire végeztünk a nappalival. Most jött Jane hálója. Nem hiszem,hogy sokat segített Jane idegállapotán mikor az ágya alatt talált egy használt gumit. Azt hittem ott ájul el. Robin és Scott csak röhögött, én meg tarkón vágtam őket, miközben Jane elment kezet mosni. Mikor Robin és Scott kivitték az üres piásüvegeket, és Jane zuhanyzott, én Kazuoval dumáltam.

-És téged, hogy érint, hogy esetleg ledöntötted Janet?-kérdeztem kissé undokul.

-Még mielőtt téves következtetést vonnál le nem ezért kezdtem járni vele.

-Hát akkor? Azt hiszed beveszem,hogy te egyáltalán nem akartad?

-Én nem ezt mondtam. Csak attól félek,hogy ez tönkre tesz minket.- furcsa,de erre semmit nem tudtam mondani. Látszik,hogy szerette Janet. Kicsit meg s bántam amiért mindig ilyen bunkó vagyok vele. Eddig rendben is volt,de Jane akkor jött be a szobába,kissé szomorkásan mosolygó arccal.

-Emiatt ne félj!-karolta át Kazuo vállát.

16. rész

2012. febr. 4. 13:55 - írta DarkDevil

Sziasztok!A rész hosszú lett, mert az előző részhez sok komi érkezett, hosszabbat akartam írni de nem tudtam...Nekem is írjatok komit!:DD

D.D.

Anyuék most először engednek el egy új évi buliba! Gondolom az is közre játszott, hogy Janeéknél lesz… Rohadt hideg volt, de Jane fűt rendesen, tehát szinte bármiben mehetek, azt a rövidke utat meg kibírom legfeljebb jégkockaként érkezem.

Felrángattam magamra, egy fekete macska nadrágot, és egy fehér pillangós cső toppot, egy dobó kockát tettem a fülembe, a karomon tizenkettő különböző karperec díszelgett.

Nem vittem nagy társát, Jane szekrényében az én ruhám is foglalja a helyet, ha valaki lehányná a cucami még nincs veszve semmi.

Egy apró táskába becsúsztattam a telefonom, pénzt, és apa szondáját.

A szonda csak biztonsági okok miatt kell, csak 1 egészig mér,  pedig ha jól tudom 10 a maximum, de ilyen magas alkohol szinten  már a hullaházban is megfordulnak az emberek.

Felkaptam a bőr dzsekimet majd neki vágtam a cudar, fagyos utamnak.

☃

 

- Hahó! – Kopogtam be az ajtón.

- Mindjárt nyitom! – Hallottam Jane hangját.

- Szia Nora!Te vagy itt a legkorábban! – Ölelt meg Jane, aki épp zebrának öltözött.

- Szia, bemehetek, vagy itt kell állnom a buli végeztéig?

- Ja, igen, persze, gyere be.

A ház felül múlta a karácsonyi kinézetét is. Minden hol neon csövek, amitől fehér pólóm világítani kezdett, már értem Jane ruháját, a fehér csíkok élénken világítottak rajta.

- És kit hívtál meg?

- Hát a suliból a jó fejeket, és Will sulijából is pár embert.

Will sulija a szomszéd faluban van, de az olyan kicsi, hogy leginkább közös falucskát alkotunk.

- És David megengedte? – Nem rejtettem el a csodálkozásomat, ahogy Davidot ismerem, nem engedi meg az ilyen bulikat.

- David és Jess elmentek valahova, szerintem korcsolyáznak valahol az Isten háta mögött, nekem meg itt hagyták a házat, hogy azt csinálok amit akarok, csak fel kell takarítanom, amiben te is segítesz.

- Mi az, hogy én is segítek!?

- Na, kérlek segíts!

Kopogtattak az ajtón.

- Beengednétek? – Hallottam Emma hangját ő volt a suli legszebbje, nagy képűség ezt mondani de mellettem volt az, ezt még Scott mondta mikor elmentünk discozni, és hát Robinnal kisé lerészegedtek.

- Nyitom Emma! – Üvöltöttem ki.

- Sziasztok .- Robin, Scott, Jul és még irgalmatlan sokan áramlottak be az ajtón.

- És még jönnek…- morogtam magamba.

- Szia!- Ölelt meg Will.

- Szia, nem láttad Kazuot?- érdeklődtem, eszembe jutott, hogy ma még nem is láttam, pedig szinte biztos voltam benne hogy Jane mellet lesz mire ideérek.

- Nem ő az aki ott vedel? – mutatott egy srácra aki Jane mellet ivott valamit,  azt nem tudom mit, de nem ásvány vizet.

- De igen, mi nem ülünk le? – Kérdeztem.

- Én táncolni szerettem volna… - szomorúan lebiggyeszttette a száját- De ha nincs zene…

Mintha csak Will lelombozódottságára  válaszolt volna Scott aki Dj szerepét vállalta magára, berakott egy lassú számot, nem ismertem de Will megragadta a kezem és a szőnyeg felé húzott ami egy estére a táncparkett nevet kapta.

Will átkarolta a a derekam én pedig a vállát.

- Nora, valamit mondanom kell… – kezdte, látszott, hogy nehezen beszél, a szívem kihagyott hármat, mi van ha elhagy?

- Igen? – Mosolyogtam rá majd felső ajkamba haraptam.

- Szóval, te is tudod, hogy eddig minden barátnőmet ott hagytam, például Tiffany, de ő más tészta, magának okozta a bajt, de a lényeg, hogy te más vagy, melletted nem érzem magam feszélyezve, mások apám pénzéért jöttek csak össze velem, vagy a külsőm miatt, de kérlek nyugtass meg, hogy te nem vagy ilyen.

- Will, teljes mértékben biztos lehetsz benne. – mondtam majd megöleltem.

- Köszönöm. – súgta.

- Mit?

- Hogy itt vagy nekem. – mondta majd lágy puszit nyomott a számra.

- Hölgyeim és uraim most pedig átválunk egy kisé pörgősebbre!-  Szólt a mikrofonba Scott.

- Nem iszunk valamit? – Kérdezte Will, gondolom nem valami alkoholmentes dologra gondolt.

- Menjünk.

☠

- Will, fújj bele a szondába! – Kaptam elő a kis kütyüt, majd Will kezébe nyomtam aki lelkesen énekelte  Fluor Mizúját.

- Rendben cijca de csak is a te kedvedért! – mondta majd kis híján elhányta  magát.

- Kösz édes…- morogtam.

- Elrabolhatlak?- Jött oda Robin.

- Öm igen várj egy picit, Emma, kérlek figyelj rá, hogy fújjon a szondába!

- Rendben .- mondta majd hátra dobta platina szőke haját.

- Mehetünk, mit szerettél volna Robin?- Fordultam a fiú felé.

- Csak arra vagyok kíváncsi, hogy lehet, hogy egy ilyen tapló mellet kötött ki egy ilyen szép és ráadásul okos lány!?- Robin kitörése megijesztett, de  az egómat is növelte.

- Robin mi bajod?

- Két éve beléd vagyok esve, de te még csak észre sem vetted! – Robin kemény fiú volt, most még is elbizonytalanodott .- Miért Will?Ha valami normális embert választottál volna, de te Henryt, és Willt választottad, nem en-engem.

- Robin…én nem tudtam…- Tényleg sajnáltam a fiút, vörös haja zöld szemébe hullott, a kondi teremben töltött órák száma meglátszott testén.

Nem szólt semmit, csak magához szorított. Egy perc után engedett csak el, whiskyvel a kezében , távozott.

- Sajnálom. – nyögtem majd Will felé fordultam.

- Emma, szállj le rólam!- Üvöltött Will, talán még sem annyira részeg…

- Te mocskos szajha!- Mondtam majd képen tenyereltem Emmát. Aki ennek hatására leesett Willről.

- Én vagyok a szajha!?- Kérdezte majd orrba vágott,egymást kezdtük püfölni, ha nem állunk az alkohol hatása alatt valószínűleg nem csináljuk ezt.

- Hú, az iskola bombázói verekednek!!- vonta ránk a figyelmet egy srác.

- Üsd, vágd, nem apád!- szólt valaki.

- Nora szállj le róla!- Nyúltak valakik a karomért, Jane, és Kazuo.

- De én megölöm…

- Hagyd .- mondta Kazuo.

Emma még pár percig a földön fetrengett, mikor észre vette, hogy már senki sincs akit szét üssön, feltápászkodott, majd egy fiúval félre vonult.

- Will!Mi a frászt csináltál?!- Üvöltöttem rá, nem lepleztem dühöm, minek?

- Az a ribanc rám mozdult!- Mondta, majd apró puszikat nyomott az arcomra.

- Hagyd abba, megőrjítesz!- löktem el magamtól.

- Nagyon haragszol? – kérdezte lehajtott fejel.

- Szerinted? – Meredtem rá, szemeim villámokat szórtak.

- Ezt veszem egy igennek mondta- majd lehúzott a kanapéra, maga mellé.

✾

Reggel a kihúzható kanapén ébredtem. Megfordultam, de reménységemmel ellentétben nem voltam egyedül.

15.Rész

2012. febr. 1. 17:34 - írta Unnieee

Szervusz Mindenki! xD Sajnálom, hogy csak most jön rész,de beteg voltam :/ A lényeg, hogy abban egyeztünk meg D. D.-vel, hogy az oldal látogatottsága érdekében addig nem hozunk új részt míg az előző el nem érte a 10 kommentet. Mindenesetre köszönjük az eddigi komikat. Jó olvasást! ^^

Unnieee

Úgy kb. másfél órát jacuzziztunk ami nagyon jó volt. Nagyon sokat nevettünk és furcsa módon, majdhogynem örültem, hogy Kazuo is ott van, de legalábbis nem zavart. Nagyon jól megvoltak Jane-vel, látszott, hogy szeretik egymást. Mikor végeztünk a jacuzzizással és kimásztunk belőle furcsa módon nem volt hideg. Felmentem Jane-vel a szobájába és felöltöztünk. Jane most magához képest, (de szerintem mindenki máshoz képest is) átlagosan volt felöltözve. Egy fekete macskanadrágot viselt egy bordó-fekete csíkos térdig érő ruhával. Én egy egyszerű fekete farmert viseltem egy szürke pólóval amin egy képregényhős cica volt (Felix The Cat) fehér zoknival. Mikor lementünk az emeletről már meg volt terítve. Elég sokfajta kaja volt, de inkább azon akadt meg a szemem amit Jessica viselt. Egy vörös-fehér csíkos garbó egy zöld szoknyával, aminek az alján volt egy zöld csík. Már értem honnan tanulta Jane. A vacsora szinte tökéletes volt ameddig le nem ettem a fölsőmet. Olyan ciki volt! Mindenki nevetett, de még én is, hogy mégis hogyan lehetek ilyen béna. A lényeg, hogy már nem akartam átöltözni, mert úgyis mindjárt fel kell venni a pizsamát. Tehát miután ettünk, felvettük a pizsamánkat. Az enyém majdnem olyan volt mint Janeé, végülis direkt erre a napra vettük. Az enyémen kék, az övén lila volt az alap, és mindkettőnkén kis fehér báránykák ugráltak. Na persze, nem tudtuk, hogy Jess képet akar csinálni. Ez is új volt, de Jess azt mondta, hogy ezt is bevezethetnénk. Kicsit kínosan éreztem magam, de szerencsémre nem nekem ( és Jane-nek) volt a leggázabb a pizsamám. David egy zöld alapú sárga kiskacsás pizsamában jött ki a szobájából. Azt hittem ott halok bele a röhögésbe. Jessicának nagyon cuki volt a pizsamája! Egy rózsaszín hálóing rajta kiscsibékkel. A fiúknak szimplán sima volt a pizsamájuk. Kazuoé szürke, Willé fekete. A lépcsőre álltunk amíg Jess és Dave beállították az állványt, hogy jó szögben álljon a kamera. A helyezkedésseé volt némi gond, de végül megoldottuk. Én álltam Jane balán, Kazuo a jobbján, Az én balomon Will volt, Dave Jane fölött Jess meg fölöttem. Amikor a kamera a harmadikat villogta mindenki mosolygott. Egész klassz kép lett ahhoz képest amire számítottam. Dave és Jess úgymond elbúcsúztak, és bevonultak szobájukba. Jane felkísért minket a tetőtérbe, ahol más elő volt készítve minden. Popcorn, kóla, gumicukor, a hálózsákok és egy nagy kupac DVD. Nekem ugyan nem, de Jane-nek ez volt a kedvenc helye a lakásban. Én sokkal jobban bírtam a szobáját, bár ez is otthonos volt.

-Na mit nézzünk?- tudakolta Jane.

-Nekem mindegy. - vágták rá a srácok. Most vettem csak észre, hogy egész jóban lettek. Hmm. Fura.

-Mit szólnátok ehhez?- mutattam az egyik DVD-re. Azért sem bírtam ezt a helyet annyira, mert a DVD-kre nem voltak ráírva a filmek nevei. És habár nem nagyon szerettem randomban kiválasztani a dolgokat, ez a DVD valahogy megtetszett. Később kiderült, hogy van érzékem a randomban választáshoz, ugyanis amit kiválasztottam az a „Rémálom az Elm utcában” volt. Nagyon jó volt az egész este, de a fiúk viszonylag hamar kidőltek. Nem is gondoltam, hogy ilyen álomszuszékok. Akkor mi kuncogva átballagtunk Jane szobájába, és ott megkezdtük lányos traccs partinkat. Az utolsó amire emlékeztem, mikor reggel felébredtem, hogy Jane kiment a mosdóba. Reggel 9:23-kor keltem Jane ágyában egy meleg pokróccal betakarva, Jane éjjeliszekrényén meg volt egy tálca sonkás szendvics igen gusztusosan tálalva, és egy kis doboz narancslé. Elég jól nézett ki, úgyhogy felültem és megettem. Le mentem az emeletre és ott azt láttam, hogy Jane alszik a számítógép előtt. Nagyon aranyos volt mikor aludt, ezért nem akartam felkelteni. Elmentem a mosdóba, megmostam az arcom,a fogam, és mire visszamentem a szobába Jane is ott volt. Rám mosolygott és felöltöztünk.

14.rész

2012. jan. 28. 16:02 - írta DarkDevil

Csoki!Boldog Karácsonyt!:D Jó olvasást!(A garfield kicsi lett, nyissátok meg új lapon!Bocsi)

D.D.

Karácsony este 5 óra.

- Sziasztok! – toppantam be, Janeék, szép de kicsinek nem mondható házukba. Három emelet, plusz pince, ami tele van játékokkal, csocsó asztal, biliárd asztal, és még sorolhatnám. Jane  hajdani apjának a húga,  még a konyhában volt (a karácsonyi vacsorát készíti épp) ő és David jegyesek. Az esküvő jövő nyáron lesz, én leszek az egyik koszorús lány.

Mindig úgy gondoltam, mennyasszonya; Jessica csak a pénzéért megy Davidhez, de  Jane utólagosan felvilásosított Jessica modell, és remekül eléldegél, modern házában Amerikában, mikor nem épp Európában van szeretteivel.

- Pénzesek szerelme - állapítottam meg egyik nap mikor Janevel erről tárgyaltunk.

*

- Szia Nora! Eddig csak Kazuo van itt Willt várjuk, gyere fel a szobámba! Van  kaja! – üvöltötte Jane a szobájából ami a harmadikon volt.

- Szia Nora, puszilgatott körbe Jessica. Szőke haja volt, amely kétoldalt vállára omlott, szemét fufruja takarta, barna szemében gyerekes jókedv csücsült, nem volt sovány, nem tudom pontosan hány kiló de nálam nem volt sokkal nehezebb.

- Szia Jess! Mi jót eszünk? – kérdeztem, nem hiszem, hogy tofun kívül, (amit nagyon utálok, mert nem sok íze van, ami meg van ,az rossz) más is kerül az asztalra.

- Azt fedje titok addig amíg, David haza nem jött, és ajándékoztunk-  kacsinott rám, majd kisöpörte szeméből a haját, és vissza tért konyhai tevékenységéhez.

Én pedig, megfogtam edző táskám és a hat szatyor ajándékot és elindultam, Jane szobája felé.

- Sziasztok! – léptem be. Különösen szerettem ezt a szobát karácsonykor, a plafon sarkában piros boa díszítette az egyhangú rózsaszínes szobát ,  az énekesek, bandák posztereit felváltották a saját készítésű , és boltban vásárolt, mikulás, Rudolf, és télies képek , rajzok. Parafa tábláján, a mikulásnak írt listája volt tűzve, nem volt már kis lány , hogy a télapónak írogasson, de minden évbe együtt írtuk meg a listát, és az idei sem volt kivétel.

- Szia! Nem hoztál te egy kicsit túl sok ajándékot? – érdeklődött Kazuo. Kérdésére reagálva rögtön számolgatni kezdtem,Jessica, David ,Jane, Will, Kazuo . Mind meg van!

- Nem, nem  hoztam!- vigyorogtam.

Ő is számolgatni kezdett, láttam az arcán, hogy gondban van a családtagokkal, de inkább Jane felé fordultam.

- Mikor díszítünk? – az egész vendégségből a kedvencem a fa díszítése volt.

- Ha a lovagod is megérkezett- válaszolt vigyorogva.

- Kösz szépen…

Ekkor Will lépett be a szobába farmer piros ing és hóemberes nyakkendő. Nagyon aranyosan festet.

- Szia! – öleltem meg, az arcára nyomtam egy puszit, és hagytam , hogy lerakja az ajándékokat. Nála is hat ajándék volt.

- Szia. – jött oda hozzám majd át fogta a derekam és megcsókolt. Jane köhögése szakított félbe minket.

- Díszítés!- kiáltottam diadalmasan!Neki estem a karton doboznak amibe a legkülönbözőbb  díszek meleg ágya volt.

- Éljen! – léptek mellém a többiek is , hogy díszítsük a fát.

Egyszerűen leírhatatlan szépségű lett. David és Jess is feljött, be rakták az ajándékokat a fa alá. Először mi ajándékoztunk. Janetől kaptam egy naplót, de nem akármilyet!Az eleje gumiból volt az , egy kéz denevéres koporsót nyitott ki, állati jól nézett ki! A belsejében vér volt , és vámpír rajzok, Jane a vámpír mániámhoz illő ajándékot választott. Kazuotól egy ékszer teknőst kaptam, nagyon aranyos volt ,a  mini terráriumával.

Will pedig renget lapocskát  nyújtott át ,hozzá vigyorgot.

- Ez csak az egyik fele! – mondta. Mindegyik lapra az volt rákörmölve:Puszi kupon. Willtől ,Norának. ♥

- Oh, Will ez nagyon aranyos! – mondtam, majd megöleltem, majd a kezébe adtam ez egyik lapot, ő a zsebébe tette és meg puszilt.

- És itt a másik fele!- egy szarvasos csomagot nyújtott át. Nagyon gyorsan téptem szét. Rengeteg  smink volt benne, egy komplett smink szalon elélt volna belőle egy hétig!

- Olyan aranyos vagy Will, köszönöm!

- Na gyerekek és most a mi ajándékunk!Leginkább közös, de nem szeretném ha mindig itt lógnátok miatta!

- Apa mond már! – kérlelte Jane, ez volt az első alkalom, hogy Apának hívta Davidot.

- Rendben!- kezdte David.

- Menjetek a pincébe! – szakította félbe Davidot Jessica.

Mindenki a pincébe rohant.

- Óvatosan!El ne esetek!- kiabált Jess.

Senki nem fordított rá különösebb figyelmet, ugyan olyan gyorsan szaladtunk.

- David Jessica!!!!!- sipította Jane.

- Tetszik? Neked csináltattuk! – mondta Jess.

- Igen !Köszönöm, köszönöm, egy Jacussi!!- ölelte meg őket Jane.

- Hoztatok fürdő ruhát? – fordult hozzánk Jane.

- Mi igen, tudtuk Jane, David szólt.

- De jó!- lelkesedett.

- Fürödjünk!- mondta Kazuo.

- Fel!- rikkantott Jane.

Mi bementünk Jane szobájába, és felkaptuk az egyszínű bikininket.

A srácok pedig a fürdőszobába öltözködtek.

A jacussi Isteni volt. Leginkább beszélgettünk:

- És hol fogunk aludni?- érdeklődtem.

- Aludni? -  kuncogott Jane. – Én nem terveztem alvást!De viccen kívül, mindenki hozott hálózsákot?

- Igen- vágtam rá.

- Úgy gondoltam bevackoljuk magunkat a tévé szobába és egész este filmezünk.

- De előtte egyetek! –szólt be Jess.

 

 

13.Rész

2012. jan. 26. 16:03 - írta Unnieee

Itt van végre a nagy naap!Boldog Szülinapot Devil! :D

Nektek meg jó olvasást! :D

Unnieee

Hirtelen úgy éreztem mintha ólomsúlyú lenne a testem. Pedig még csak el sem találtak. Egy pillanatnak tűnt ameddig ledermedtem, de a következőben már ott volt mellettem Jane,Will és még Kazuo is.

-Mi történt itt?- kérdeztem Janet.

-Nora, jól vagy?- úgy kérdezte mint aki nagyon félt engem. Nem igazán értettem miért.

-Biztos... miért?

-Mire emlékszel?

-Hát az utolsó az hogy Henry összeesik miután…- fölösleges lett volna folytatnom, úgy is tudják miről beszélek.

-Na igen. Emiatt többet nem kell aggódnod.

-Hogy-Hogy?

-Henry meghalt. Az egyik zsaru lelőtte mikor rátámadt egy másikra.

-Én erre miért nem emlékszem??

-Sokkot kaptál. Ideiglenes emlékezet kieséssel.- mondta ezúttal az egyik orvos.

-Ja, tényleg most, hogy mondja…- miközben ezt kimondtam Jane picit odébb ment. Vagy azért, hogy egyedül hagyjon Willel, vagy mert ő akart Kazuoval lenni. Nem tudni. Mindenesetre furcsállottam, hogy Kazuo is itt van, elvégre nem voltam vele túl kedves a napokban…sőt az ő helyében kifejezetten bunkónak mondtam volna magam.

-Biztos, hogy minden oké?- kérdezte aggódóan Will.

-Igen.-sóhajtottam és a vállára döntöttem a fejem.

(***)

A mai nap különlegesnek ígérkezett miáltal péntek volt és már csak két hét volt karácsonyig. 7 éves koromtól fogva a legtöbb karácsonyt Jane-nel, David-del és David kedves családjával töltöttem. De most nem így lesz. Az iskola felé vezető utam alatt arra gondoltam, hogy most hogy is lesz ez? Elvégre én most Willel vagyok ő meg Kazuoval…Na mindegy. Úgyis mindjárt kiderül…

-Sziaaa! – Üdvözölt kedvesen Jane. –Remélem még nincs túl sok terved karácsonyra,mert nem szeretném ha keresztbevágnád a hagyományokat!

-Hagyományok?- kérdeztem nevetve. - Sóval még mindig csak te, én, David és David családja?

-Nem,nem,nem. Nem egészen. - kuncogott. - Az a helyzet,hogy idén úgy terveztem,hogy csak öten lennénk.

-Öten??- magamban meg számolni kezdtem. Még mielőtt rákérdezhettem volna a személyekre Jane válaszolt fel nem tett kérdésemre.

-Aha te, én, David, Kazuo és Will. De csak ha neked is megfelel.

-Részemről rendben.

-Akkor jó, mert már Will is beleegyezett. - könnyebbült meg Jane. Az eszem megáll ezen a csajon! Most komolyan, eltervez valamit amibe nekem is lenne beleszólásom, és elintéz mindent nélkülem. De azért nagyon szerettem. Szépnek is indult volna a mai nap, egészen addig ameddig…

-Szia Jane!- köszönt Kazuo.- Szia Nora!

-Szia.- köszöntünk egyszerre Jane-vel csak ő mosolyogva én meg fapofával.

12.rész

2012. jan. 25. 17:05 - írta DarkDevil

Sziasztok!

Tudom mindenki nagyon meglepődött, hogy végre hoztam a részt!Holnap szülinap!!!^^ Bocsi közzé kellett tennem. Ma az ajtóhoz csuktam a kezem, így nehéz volt írni, de írtam!:DD

Kifogtam egy aranyhalat, aki nem teljesítette kívánságaim, úgy hogy rajtatok élem ki:Kérlek csillagozz,komizz, és kövessetek, mi meg vissza követünk!

PS.:Az aranyhal jól van!Nem szeretem a halat !xD(Bocsi a képek nagysága miatt)

D.D.

- Megyünk a rendőrségre!Nem várom el, hogy beleegyezz, de megyünk!Most! – üvöltötte le a fejem Jane. Valószínű idegesebb mint én…

- Rendben. - adtam be a derekam.

- Én is megyek!- szólt Will , ellen vetést nem tűrően.

- Remek, és ha Dave is bejön, öten leszünk…

- Dave nem jön be. – intett le Will.

- Na menjünk ! Már tuti itt van Dave. – szólt közbe Jane.

És igaza is lett, rögtön a kapu előtt parkolt a fehér BMW 740 740 xd.

Janet mindig kérdezem az autóról , de semmit nem tud a kocsikról… Mivel semmi más dolog nem jutott eszembe amivel elterelhettem volna Dave figyelmét, rajta és autóján élem ki a mániám.

- Szia Dave!Ha a rendőr őrsön kiteszel haza sétálunk, rendben?- ültem be a hátsó ülésre. – Mellesleg köszönjük a fuvart. – vigyorogtam Davere.

- Szia Nora! A rendőr őrsnél? Azt hiszem nem akarom tudni!- viccelődött.

- Én is velük tartok. És kérlek Willt is hozd velünk.

- Willt?- kérdezte Dave, el is felejtettem, ő még nem ismeri.

- Helló! A neve, William Greed. –fogott kezet  Dave-vel. – Nora barátja.

- Örülök, hogy megismerhetlek. Szerencsés vagy. – mondta komolyan.

- Tudom. – ült mellém Will.

- Hagyjátok már! Belepirul a beszélgetésetekbe!- ült az anyós ülésre Jane.

- Kösz mindenkinek .De én is itt vagyok, és nem pirulok! Dave mesélnél a kocsiról??

- Persze!- két nővel él otthon, gondolom jól esik neki a kocsikról beszélni egy kicsit. – Mit akarsz tudni?

- Hát amit , lány fejel meg is értek! – humorizáltam.

- Hát ami fontos lehet, tizennyolc és fél millióért vettem. – ja tényleg Dave cég tulajdonos, Jane ennek ellenére nincs elkényeztetve, ezért is a legjobb barátnőm.

- Automata váltós, dízel a csomag tartó 500 liter…

(***)

- Jane villanyoltásra haza érj! – kiáltott Dave Jane után, aki integetéssel nyugtázta.

 

 

 

- Feljelentést szeretnénk tenni egy bizonyos Henry Forgenre. –mondta Will az ajtóban egy fekete hajú alacsony szolizott bőrű rendörnek.

- Gyerekek, a feljelentgetés nem játék ám! Milyen váddal? – kérdezte mély hangján.

- Megpróbálta erőszakolni ezt a lányt. – kezével felém intett.

- Próbálta? – húzta össze  vastag szemöldökét.

- Épp akkor értem oda és akadályoztam meg! – düllesztette ki melleit hősiesen Will.

- Rendben, a részletek megtudása érdekében, megnézem van-e szabad munka társam, és majd ő kikérdez titeket. – mondta majd faképnél hagyott minket.

- Ezt is elintéztük! – örvendezett Jane.

- Elintéztem! – javította ki Janet Will.

- Rendben, ó nagyságos, segítő kész William! – játszott hatalmas vigyorral az arcán Jane. Én idegesen a cipőm orrát bámultam, és rúgtam volna a port, ha nem takarítottak volna nagyon rendesen az őrsön.

- Gyerekek, ki kérdezlek titeket, szeretném ha minden kérdésre egyenes választ adnátok, és kerülnétek a trágár kifejezéseket, mert felvesszük! – jött hozzánk egy sovány ,vörös hajú , kedves nő.

- Re-re-rendben. – dadogtam, ideges voltam, és a történtek után zaklatott is.

- Drágám, te maradj kint én addig kikérdezem a barátaidat te tedd le magad ide. – mutatott egy székre, egy faajtó mellett. Janeéket betessékelte az ajtón, majd rám mosolygott, és becsukta az ajtót. Leültem. A hasamba fura érzés volt, mintha valaki figyelne. A gondolatot hatalmas sebességgel kezdtem kikergetni az agyamból, de ha sikerült is , újra vissza-vissza tért.

- Azt hitted meglóghatsz?- szólt egy hang. A hasam öklömnyi méretűre zsugorodott.

- He-he-henry?- a dadogásom még mindig megvolt.

- Igen Norácska. –mondta kéjesen, majd felrángatott a székről , lefagytam pár másodpercre , ami neki elég volt ahhoz , hogy a rendőrség mögötti sötét sikátorban találjuk magunkat. Remek!Mikor azt hiszem, minden megoldódik , az élet egy hatalmas pofonnak emlékeztet arra, hogy: Vigyázz ez a való élet itt nincsenek kis hercegnők akik tökéletes életet élnek!

Henry  a zsákutca falának nyomott és leszedte rólam a kabátom, sikítani nem tudtam , szája az enyémhez tapadt, és nyelve sem nyugodott. A gyomrom felfordult a kezem a hátam mögött volt, Henry pedig erősen a falnak nyomott. Egy pillanatra leállt a ruháim lefejtésével és a zsebébe nyúlt, kábulatom után futásnak eredtem, volna. Henry egy tőrt kapott elő a zsebből.

- Ha elmersz futni, ez fúródik majd a csinos kis testedbe. –mondta. A szívem kihagyott párat. Majd a félelmem egy hatalmas sikolyban érvényesült. Henry a számra tapasztotta kezét , a másikkal sliccét húzta le , majd az enyémet. Egy tized másodperc múlva négy rendőr jelent meg a sikátor elejénél , Henry elengedett , majd a támadók felé fordult ,az egyik rendőr elindult felé.

- Henry, nem kell félned. Nem bántunk, csak kérdezni akarunk tőled dolgokat. – mondta gyámoltalanul az a rendőr akivel a  kapuban találkoztunk.

- Háááá! – hallatszott Henry csata kiáltása,  jobb kezében a tört tartotta. Lesújtott, a rendőr arcából ki szökött a vér, az első döfést elvétette. De nem adta fel, újra lesújtott, ez úttal  célba is talált. A rendőr a földre rogyott. A vér szivárgott testéből nem tudom hol találta el Henry. Az egyik rendőr falfehér arccal bámult maga elé. Egy másik ijedten kapott, a telefonja után, és tárcsázta a  mentőket (gondolom).

A negyedik előkapta fegyverét majd lőni kezdett. Henry össze rogyott. És én is.

 

 

 

Forrás:http://www.hasznaltauto.hu/auto/bmw/740/bmw_740_740xd_automata_akcios-5462638